Hercegszöllősi Kánonok

Előszó

Bizonyára nem túlzás, ha a HunCro Sajtó és Nyomdaipari Kft. és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház azon elhatározását, hogy a Hercegszöllősi Kánonok eredeti latin nyelvű szövegét, a XVI. századi első és a mai magyar nyelvű, valamint horvát nyelvű fordítását a XXI. század elején, a Hercegszöllősi Zsinat (1576. augusztus 16-17.) 430. évfordulója alkalmából kiadja, történelmi jelentőségűnek nevezzük. Hiszen a Hercegszöllősi Kánonok keletkezése, létrejöttének körülményei - előzményével és hatásával - maga is történelmi jelentőségű volt. Az alsó-dunamelléki reformátusok (és az itt élő más népcsoportok) életének alakulása első másfél évszázadában (a XVI. század közepétől a XVII. század végéig) abban is eltér a többi magyar református testületektől - és az ekkor Magyarországon kívül élő hittestvéreikétől -, hogy teljes egészében török hódoltsági területen zajlik, ahonnan a korábbi, középkori állami és egyházi igazgatásnak minden szerve elmenekült. Így a reformáció egyháza lett - miután a lelkeket megnyerte a megtisztított hitnek- a nép pásztora, a közösségek életének irányítója, igazgatója. Ehhez szervezettségre volt szükség. Ennek a szervezettségnek köszönhető, hogy itt élő nemzettársaink meg tudták őrizni magyarságukat és keresztyénségüket. Méltán írta tehát Csanádi Imre „Egy hajdani templomra" gondolva: „...megtartódat benne becsüld, magyarság, ország lappangott itt, mikor nem vala ország: ő árváit Isten vezérelvén hitben, lett Bástya és Bátorság..." Vissza