Előszó
Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Újkori Magyar Történeti Tanszék doktori iskolája 1999 májusában „Politika, politikai eszmék, művelődés a XIX. századi Magyarországon" címmel konferenciát rendezett: kötetünk az itt elhangzott tizenhárom referátum átdolgozott, bővített jegyzetekkel ellátott szövegét tartalmazza.
A Tanszék doktori iskolája 1994 szeptembere óta működik, az 1998/1999. tanévben az ötödik első évfolyam kezdte meg doktori tanulmányait. A doktoranduszok konferenciájára 1997 tavasza után most másodízben került sor - az első konferencia anyaga a „Múltból a jövőbe" címmel megjelent tanulmánykötetben (ELTE BTK, Budapest, 1997) olvasható. A konferencia elsődleges célja akkor is, most is az volt, hogy hallgatóink a tudományos nyilvánosság elé tárhassák folyamatban lévő kutatásaik eredményeit. A tematikát, az időhatárokat ezúttal korlátoztuk, a konferencia és a kötet címében kifejeződő kereteken belül viszont minden előadást elfogadtunk. Ennek megfelelően egyes időszakokkal, egyes kérdésekkel több referátum is foglalkozott, míg kérdések, korszakok egész sora (így pl. a reformkor) teljesen kívül maradt a konferencia horizontján. Mindezt kötetünk is tükrözi: a szerkesztő nem érezte szükségesnek, hogy a konferenciát követően a hiányok pótlására alkalmas tanulmányok elkészítését szorgalmazza, és a tanulmánykötet címéül is a konferencia címét választotta.
A szerzők közül ki 1994-ben, ki viszont 1998-ban kezdte el doktori tanulmányait, egyesek első, vagy lényegében első dolgozatukat teszik most közzé, mások máris ismertséget szereztek maguknak szakmánkban. (Természetes tehát, hogy a kötetben foglalt dolgozatok színvonala is eltérő.) A tanulmányokra alapvetően a politikatörténeti nézőpont jellemző, többségük azonban más szakmák, így a hadtörténet, az egyháztörténet, a politológia, a művészettörténeti kutatás eredményeit is hasznosította, és ennek megfelelően a rokonszakmák érdeklődésére is számot tarthat. A szerzők nagy többsége eddig ismeretlen, vagy kellően ki nem aknázott levéltári, kézirattári vagy múzeumi anyagot is hasznosított dolgozatában, egy-egy (az 1867 utáni kormányzati rendszert, illetve a két politikus kapcsolatát elemző) tanulmány módszertani szempontból is tanulságos, a történeti fotóikonográfia művelőjének előadásában pedig elsősorban a kutatás és az értelmezés módszertani kérdései állnak az előtérben.
A szerkesztő (aki egyben lektor is volt) feladatát abban látta, hogy tartalmi és stiláris tekintetben segítséget adjon a tanulmányok szövegének véglegesítéséhez, és technikai formai értelemben biztosítsa a jegyzetapparátus egységét.
Vissza 
