A gyászszertartásokról

Előszó

A társadalmi rendezésű polgári gyászszertartások rendezőinek, a társadalmi szervezetek munkatársainak, búcsúztatásra felkért szónokoknak, tanácsi dolgozóknak, a társadalmi szertartásokat rendező irodák munkatársainak kívánnak e kötet szerzői hasznos elvi és módszertani útmutatásokat, retorikai segítséget nyújtani vállalt feladataik jobb elvégzéséhez, akár társadalmi megbízatásként, akár munkakörükből adódóan kell ezzel a szomorú feladattal foglalkozniuk.
Előre bocsátjuk, hogy sem a módszerbeli javaslatok, sem a beszédekkel kapcsolatos módszerek nem jelentenek valamilyen "egyedül üdvözítő" megoldást, nem kívánnak mindenütt és minden esetre érvényes szabályokat kidolgozni, inkább saját tapasztalataikat és az általuk javasolt módszereket ismertetik a szerzők. Semmiképpen sem kívánják a helyileg kialakult, bevezetett és elfogadott, bevált formákat és módszereket megváltoztatni, de egy-egy javasolt részlet, ötlet, mindenütt hozzátehető a helyileg alkalmazott megoldásokhoz. (Kivételt képeznek természetesen az ismertetett rendelkezések, határozatok és jogszabályok, amelyek országszerte egyetemesen kötelezőek.)
A kötet első része a gyászszertartások jelentőségével, történeti fejlődésével foglalkozik, végigvezeti az olvasót a legkorábbi időktől a társadalom, az emberi közösség méltó megemlékezésének kialakításáig, a polgári temetésig. Fejezetek szólnak az előkészítés, a tájékoztatás, a rendezés feladatáról, a hamvasztásos temetésekről, végül a zárófejezetben forgatókönyvminták találhatók különböző gyászszertartás-típusokhoz.
A második rész a gyászbeszédekkel foglalkozik, egy másfél évtized óta sok polgári temetésen közreműködött társadalmi szónok, számol be saját felkészülési módszereiről és "szolgálatának" gyakorlati tapasztalatairól. Emellett értékes és tartalmas gondolatokat fogalmaz meg - vagy jeles szerzőktől ismertet ilyeneket - az élet értelméről, az elmúlásról, de ezek sem öncélúan jelentkeznek, hanem esetenként egy-egy felkészüléshez jól felhasználhatók. Az egyes fejezetek a gyászbeszédek stílusával, emocionális hatásával, az alkalmazható stilisztikai formákkal, a szónok feladataival, főként az anyaggyűjtéssel, a szerkesztéssel és a beszédmondás követelményeivel foglalkoznak. Különös figyelmet szentel a kötet a halotti beszédek két formája közötti különbségeknek a "fő" - ravatal melletti - és a "sir" beszéd arányainak és stíluselemeinek. Külön értéket jelent a gazdag világ- és magyar irodalmi válogatás, amely az adott alkalmaknak megfelelően felhasználható vers- és próza anyagrészeket tartalmaz. Végül terjedelmes irodalomjegyzék zárja a fejeztek sorát, amelyben minden fontosabb a témáról megjelent, vagy ahhoz felhasználhatóan kapcsolódó könyv, vagy fontos folyóiratcikk megtalálható.

A szerkesztő Vissza