Előszó
Az 1526-os mohácsi vész után Magyarországon egyre erőteljesebben terjedt a protestantizmus, az 1540-es évektől pedig a kálvini tanok indulnak hódító útjukra.
A sokat szenvedett ország lakói egyre...
Tovább Előszó
Az 1526-os mohácsi vész után Magyarországon egyre erőteljesebben terjedt a protestantizmus, az 1540-es évektől pedig a kálvini tanok indulnak hódító útjukra.
A sokat szenvedett ország lakói egyre inkább az evangélium vigasztalásához fordultak és látták meg az "új hitben" a minden embert egyenlően szerető Krisztust.
Az Alföldön - a török hódoltság területén - viszonylag szabadabban mozoghattak a reformáció prédikátorai, tanítói, így ezeken a területeken korán kialakultak a reformáció egyházai is.
Kecskeméten egy török defterjegyzés már 1546-ban feljegyzi Márton pap nevét, aki "nős" tehát a reformáció híve lehetett. Selymes János, egyházunk legrégibb történetírója Bálint és Máté nevű reformátorokat említ, akik a 16. század közepén Kecskeméten hirdették az Ige igazságát. Sajnos azonban, a kezdetek az írásos emlékek hiányában homályba vesznek. Első hivatalos iratunk 1564-ből származik, s ennek alapján következtethetünk az előzményekre is. Végh Mihály, /a Psalmus Hungaricus szövegirója/ "főbíró házánál költ" egyezség levél a "pápista hitön lévők és a luthör körösztyének" között arról tanúskodik, hogy az eddig közösen használt "keö templomot" /jelenleg az ún. ferences templom/ a pápistáknak engedték. Ebből tudhatjuk, hogy eddig az időig egymás mellett élt, immár szervezetten a két felekezet, együtt használták a templomot is.
Az egyezmény után négy évvel, 1568-ban már felépült a kecskeméti reformátusok - hiszen 1567-ben már megalakult a református, Helvét Hitvallás szerint reformált egyház - temploma ugyanazon a telken, egy kerítésen belül, fából. Fatornyába I. Rákóczi György fejedelem 1671-ben harangot adományozott. Ez a fatemplom szolgált a város reformátusságának 110 évig istentiszteleti helyül.
Vissza