Európai helyesírások

Fülszöveg

Egy nép helyesírása nemzeti szimbólum, nemzetösszetartó erő. A helyesírások egyúttal magukban hordozzák az adott nyelvi kultúra történetét, hagyományait, ezért is ütközik szinte mindenütt ellenállásba egy-egy "logikai" helyesírási reform. Az európai helyesírások gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, alapelveik, fejlődésük hasonló, szabályozásuk nyelvi akadémiákhoz, kutatóintézetekhez, tekintélyes kiadókhoz kötődik.
A helyesírások alapelvei szinte mindenütt a kiejtés, a szóelemzés, az értelemtükröztetés. Emellett a hagyomány válik fő elvévé, vagyis az európai helyesírások folyamatosan szakadnak el az élőnyelvi változásoktól, s lesznek a történelem, a nyelvtörténet, a hagyomány őrzői.
A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport 2004-ben a magyar nyelvi kultúra jelenéről és jövőjéről kétkötetes munkát adott ki (az MTA támogatásával). Ennek a kötetnek szerves folytatása az Európai helyesírások, amelyben 23 nyelv helyesírását mutatjuk be, valamint kitekintünk a hatalom és helyesírás kapcsolatára, a zenei ortográfiára és az internetes (technokulturális) világ helyesírására.
A tárgyalt helyesírások betűrendben a következők: angol, baszk, beás, bolgár, cseh, dán, finn, francia, galeo, latin, lengyel, magyar, német, németalföldi, norvég, olasz, orosz, portugál, spanyol, szlovák, szlovén, ukrán, zsidó-spanyol.
Szerzőink a klasszikus és modern magyar filológia elkötelezett munkatársai, akik különböző intézményekben a nyelvi kultúrák kutatására és oktatására szakosodtak. Vissza