Előszó
Öt esztendővel ezelőtt a Kisfaludy-Társaság ötszáz forintos díjat tűzött ki egy olyan, irodalmunkban eleddig hiányzó könyv megirására, mely történetünket az alapos tudás mellett szép, egyszerű...
Tovább
Előszó
Öt esztendővel ezelőtt a Kisfaludy-Társaság ötszáz forintos díjat tűzött ki egy olyan, irodalmunkban eleddig hiányzó könyv megirására, mely történetünket az alapos tudás mellett szép, egyszerű nyelven beszélné el olyan formán, mint a hogy az angol Dickens, vagy a franczia Guizot elbeszélik a saját nemzetük történetét. Olyan könyvet akart, mely népünk könyve lehessen, mely annak figyelmét is lekösse, őt gyönyörködtetve oktassa; de a melyet egyúttal gyönyörűséggel olvashatnának nőink, fiaink, leányaink, sőt a tanult ember is, mint a hogy Dickenst gyönyörűséggel olvashatja.
Ismételt pályázat-hirdetés után, tizenkét versenytárs közt egy, még csak felében kész munka keltett figyelmet, melyről a bírálat a következőképp nyilatkozott:
"komoly méltánylást érdemlő, irodalmi színvonalon álló munka. Stylusa a kellemesen elbeszélőé; csoportosítása az alapos történetíróé; tudása nem száraz adathalmozás, hanem alapos segítő társa az események élvezetes előadásában; a hol nagyon részletesnek látszik, élénkségével kárpótol, frisseségével hat reánk, úgy hogy művét mindig unalom nélkül, sok helyt (terjedelme daczára) valódi gyönyörrel olvashatni."
E birálattal a munkát (a befejezés kikötése mellett) a díjra érdemesnek mondotta és a Társaságnak 1894. évi februárjában tartot nagygyűlésében, a mű jeligés levélkéjének fölbontása mellett, azt ki is hirdette.
Ezt, az akkor még csonka, de azóta befejezett munkát bocsátom most, milleniumunk küszöbén, e könyvben nemzetem elé azzal az óhajtással: vajha azzá lehetne e könyv, a mire a pályázatot kitűző Társaság czélzott és a mi engem is annak közben lelkesített.
Budapest, 1895 őszén.
Varga Ottó
Vissza 
