Jónás könyve

Előszó

1. Isten szól így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. Jónás 1,1-2 és 3,3/b. Egy sok országot bejárt utazó útleírásában olvashatjuk a következő sorokat: „Több napos megerőltető gyaloglás után indiánjaim, akik a málhákat cipelték, leültek az őserdő szélén, és nem voltak hajlandók továbbmenni. Béremelés, húskonzerv, kérés, szemrehányás mind hiába volt. Végül is közölték a pihenő okát. Azt állították, hogy a nagy iramban az ő lelkük lemaradt, és nem tudta a gyaloglás tempóját követni. Ezért most leülnek, és csendesen megvárják, amíg lemaradt lelkük utoléri őket." Nem az a legnagyobb bajunk, hogy a nagy rohanásban lemarad a lelkünk? Sok mindent megszerzünk, még többet elérünk, csak a nagy rohanásban lemarad és elmarad Istentől a mi lelkünk. Isten ezt az egész hetet arra szeretné a mi életünkben - velem együtt a tiétekében is - fölhasználni, hogy utolérjen minket Isten Lelke, és lelkünk összeforrjon vele. Az Ő igéje által táplálkozhassunk, hogy elcsendesedve előtte, először vagy újra megújulva megerősödhessünk. Az ószövetség Jónás próféta könyvét a kispróféták közé sorolja be, ami elsősorban a rövidségét jelenti a többi könyvhöz képest. Fordulatokban nagyon gazdag ez a könyv. Újra és újra fölfelé ível a történet, megáll, és úgy tűnik, hogy nincs tovább, folytatás nem következik, hanem vége a történetnek. Vissza