Előszó
Kismaros lakóinak egymást követő nemzedékei valamennyit mindig megőriztek és továbbadtak a falu életének az emlékeiből, a hagyományokból és a népszokásokból. A község történetéből eltelt közel három évszázad folyamán azonban ez az örökség egyre inkább megkopott, vesztett színeiből és értékeiből s a feledés egyre inkább homályba burkolta mindazt, amire a jelen épült: a múltat. Fennállt a veszély: a falu átalakulása és modernizálódása során a felhalmozódott és megőrzésre méltó kulturális örökség elvész.
Szerencsére a falu lakosságának segítségével és támogatásával, az erre önzetlenül vállalkozók áldozatkész munkájával létrehozott, gazdagodik és virágzik a Falumúzeum, méltó helyre kerültek a község múltjának tárgyi emlékei. Emellett szükség volt Kismaros történetének írásos feldolgozására is. Az úttörő szerepet Míves Ottó vállalta "Kismaros község története" című ismert könyvével. Most egyszerre hárman döntöttek úgy, hogy foglalkoznak a falu történetével. Ebben a kötetben az ő tanulmányaikat tesszük közzé.
Szükségesnek tartjuk megjegyezni:
A három tanulmány egymástól függetlenül készült, a szerzők adataikat, információikat nem minden esetben egyeztették össze, s így előfordulhat, hogy a tanulmányok egyes megállapításai eltérnek egymástól. Ezt nem tartjuk hibának, csupán olyan jelzésnek, hogy a falu történetének vannak homályos pontjai, eléggé fel nem tárt mozzanatai s tere van még további kutatásoknak.
A tanulmányok műfajokat, tárgyukat, szemléletüket tekintve különböznek egymástól, nem kívánnak egymásnak versenytársai lenni; mindegyik a maga műfaján belül értékelendő.
Egyik tanulmány sem fogja át Kismaros történetének egészét, ezt maguk a szerzők sem tekintették céljuknak. E kötet szerkesztői remélik, hogy az itt nyilvánosságra hozott műveket még továbbiak fogják követni, s egyszer egy szerző vagy szerzői közösség előáll majd egy átfogó Kismaros-történettel is. Ezt megvárni van még idő, hiszen a falunak nemcsak múltja, jövője is van, sőt, remélhetőleg egy újabb felvirágzás előtt áll.
Vissza