Nemzeti Színház tervpályázat

Előszó

Taps és ováció! Ez illeti meg az építészeket, akik főszereplői voltak a fantasztikus előadásnak a Nemzeti színpadán! Megvolt a bemutató, amit most egészen másféle előadás követ, és amiben már egyetlen építész és munkatársai kapják a főszerepet. Remélhetőleg ez is jelentős sikert hoz - a kezdet mindenképpen bíztató.
Annyi kibicsaklott kezdeményezés - a történelem viharai által elsodort kecsegtető elképzelés vagy éppen eleve kudarcra ítélt nekibuzdulás - után mintha bekövetkezett volna a várva várt fordulat. Vagy akár hagyjuk is el a feltételes módot: a fordulat bekövetkezett! Százhatvan év után újabb színházépítési korszak kezdődik a fővárosban, és ezzel együtt végre rendeződik a Belváros egyik fontos pontjának helyzete.
Külön jelentőséget kap e két tény attól, hogy Bán Ferenc I. díjas terve alapján az új Nemzeti Színház épül fel az Erzsébet téren, méltó otthonra lel az ország vezető színháza. Eddig ugyanis csak „ideiglenes" hajlék jutott számára, akár 81, akár 56, akár 34 évig volt kénytelen vállalni az ideiglenességet. Az új színház bizonyára hosszabb időre lesz otthona a drámai színjátszásnak - újabb százhatvan évben például gondolom bárki kiegyezne. Azt még nem sejthetjük, hogy ezalatt hány átépítést, igazgatóváltást vagy akár hány sikeres bemutatót - és persze bukást - fog megélni az épület, de minden bizonnyal jó pár felnövekvő generáció számára nyújt majd felejthetetlen élményt, akár egyéni sorsokat is meghatározó katarzist. Hiszen ebben van a színház lényege.
Ha ezt nem is kimondva, de mintha ilyesféle álmokat követve fogott volna ceruzát száznál több tervező-csapat, hogy pályamunkájával - értékben ki sem fejezhető jelentős adománnyal - járuljon hozzá a nemes cél megvalósításához. A hálás köszönet megilleti a Nemzeti Színház 1997. évi tervpályázatának valamennyi résztvevőjét!
E nem mindennapi produkció utójátéka, a közönség tapsa gyanánt a köszönet megnyilvánulása ez a kötet, melyben - ha csak részleteiben is, de - mind a hetvenegy részletesen bírált pályamű megtalálható. Hű bizonyítéka az építészek és alkotótársaik fáradságos, de egyúttal izgalmas, komoly teljesítményének, és persze szakmai tanulság a jövőre nézve. Remélhetőleg később is számos olvasó veszi majd kézbe, egyrészt a megépülő Nemzeti Színház születésének első dokumentumaként, másrészt a 21. században épülő újabb színházak tervezéséhez. Vissza