Előszó
Részlet:
"Harmadik felvonás
Egy falusi özvegy, Gáboryné, maradék vagyonáért hárman is küzdenek: Dudás a község bérlőinek akarná megszerezni, a plébános a végrendelet szerint az egyháznak, a lélekelemzö orvos önmagának. A második felvonás a lélekelemző diadalával ér véget, noha maga az özvegy már a vincellér, Barla felé hajlik. De ez az utóbbi nem mer addig az asszonyhoz közeledni, amig meg nem kérdezi az orvost.
1.
Barla: Nem megvizsgálást kérnék én a főorvos úrtól, hanem csak tanácsot, S nem is magamnak.
Szmuk: szigorú, de Barlával udvariasan. Beteg csak tanácsot kérhet. Kezelésbe veszem.
Barla: De nem én vagyok beteg.
Szmuk: El fog csodálkozni, mennyire beteg. Szemüvegét feltéve. Lássunk hozzá. Beosztva minden percem.
Barla: Csak azt szeretném megtudakolni...
Szmuk: Előbb a dispoziciókat. Klárához. Blokk, ceruza. Nyugalmi helyzet paciensnek.
Klára csüggedten felkel az asztaltól, rendezi a fekvőhelyet
Barla: Kérem tisztelettel, csak azért jöttem, hogy...
Szmuk: Szó rögtön öné. Segít Klárának. Köszönöm kitüntető áldozatát.
Klára a széktolásra értve. Feladatom. Az a szegény Ilonka...
Szmuk: Ragaszkodását személyemhez! Hogy egy napot mégis marad. Ez is elég lesz, hogy úrrá legyünk ezen a lázadáson. Barlának. Alacsonyan, magasan szokott nyugodni? Int neki, hogy lépjen a heverőhöz. Maga az asztalhoz siet. Barla: Másképp nem megy?
Szmuk az asztalnál egy stoppert próbálgatva. Semmikép. Továbbiakig terápia e módját preferálom.
Barla: Hát Isten neki. Vetkőzni kezd.
Szmuk az asztalnál állva ír. Neve, kora? Vagyoni helyzete? Mit csinál?
Barla nadrágszíját oldva. Épp engedelmet akartam kérni a kisasszonytól, hogy... mégis asszonynép előtt...
Szmuk: Öltse fel ruházatát. Észbekapva, ír Latens nárcizmus: excessiv exhibició. Doktornő lesz szíves kifáradni s türelemre kérni házi páciensünket. Klára balra ki. Helyezkedjék heverőre. Int, hogy teljes hosszában ; odamegy. Mintha saját rekamiéján, - magyaráz - saját hálószobájában feküdnék. Barla hasra fekszik. De miért ezt?..."
Vissza 
