Sziriat oszlopai

Előszó

Josephus Flavius zsidó történetíró (Kr. u. I. század) Antiquitates Judaicae című munkájában írja: „Seth gyermekeinek" papjai azt tanították, hogy a föld egykor tűz és víz által fog elpusztulni, s ekkép minden bölcseség és tudomány megsemmisül majd. Hogy tehát ezeket a későbbi nemzedékek számára megmentsék, két hatalmas oszlopot emeltek. Az egyiket égetett agyagból, a másikat gondosan faragott kövekből, s ezekre az oszlopokra felvéstek minden tudást, amelynek birtokában voltak. Az oszlopok pedig Sziriat földjén állnak. Georgius Syncellus bizánci krónikás is megemlíti Chronographia-jában ezt az egyiptomi hagyományt; szerinte Manetho, a nagy egyiptomi tudós, történelmét az oszlopokról vette. Ezek Sziriat földjén állnak, és Thot, az első Merkur „minden tudományt felvésett reájuk a szent nyelven és a szent jelekkel".
De a hagyományt, hogy az emberiség őstudományát, a közeledő világkatasztrófa ismeretében, kőre vésték, s így igyekeztek megmenteni a pusztulástól, más kora-ókori népeknél is megtaláljuk. A monda babiloni változatát Eusebios egyházatya közvetítéséből ismerjük; ő jegyezte fel a Kr. e. 3. században élt babiloni papnak, Berossosnak, és a belőle merítő Alexander Polyhistornak, továbbá Abydenosnak elbeszélését a vízözönről, s munkája úgy látszik régebbi elemeket is tartalmaz, mint maga a mezopotámiai vízözön-mondát fenntartó Gilgames-eposz. Eusebios egyházatya, Berossos nyomán, az assur-babeli istenek neveit görög megfelelőikkel helyettesíti, s a többi nevet is meggörögösíti (Ea neve nála Kronos, Utnapistimé Atrachasis vagy Xisuthros stb.), szövege tehát így szól: „Ardates halála után fia, Xisuthros 18 sar-évig (1 sar = 3600 év) uralkodott. Vissza