Város papírmadárból

Fülszöveg

"Weöres Sándor volt értő oktatóm, bírálóm: Fülep Lajos és a Belvárosi Kávéházban verbuválódó kortársam. A Magyar Rádió külső, majd a belső munkatársa voltam. Többedmagammal sztereotechnikájú rádiójátékokat komponáltunk, applikálva az emberi beszédre az elektronika és a szeriális zenei szerkesztés eredményeit. 17 éves költői gyakorlat után, 1970-től fogva rendre megjelentek versesköteteim. Vízjelek (1970), Szerelem alfapont (1977), Portáncfigurák (1980), Egy világ mintája (1987), Negyvenegy öregek (1988), Holdraforgó (1989).
Külföldön megjelent munkáim: Belgium, Csehszlovákia (Spoved Dunaja), Franciaország (Poésie hongroise - M. Deoluze), Lengyelország (Varsói Rádió, krakkói antológia), Olaszország (Ungheria Antiromantica), NSZK (Artist der Tierkrieses), Svédország (Svéd Rádió), USA (Ocean at the Window). A költészet és a matematika összefüggéseiről való meditálás, kisebb-nagyobb megszakításokkal, már egyetemi tanulmányaim óta foglalkoztatott. Ebben a kérdéskörben, érdemben tanulmány - hozzáférhető - meg nem jelent. Olyan szempontokkal nem találkoztam, se a strukturalisták, sem a szemiotikusok munkáiban, amelyekről jómagam ne töprengtem volna. Elhatároztam, hogy nekiállok a kérdés megalapozásának. A Magyar Hitel Bank támogatásával, kb. egy évi munkával "Költészet és matematika súrlódása" címmel írtam egy - nem átfogó igényű - dolgozatot." Vissza