Városföldrajz

Előszó

A földrajzi törvényszerűségnek ismerete, valamint azoknak alkalmazása az emberben meghatározott szemléletet alakít ki. Ez a szemlélet nem új. A természetben élő ősembertől kezdve, a ma is a természetben élő emberekig, mint amilyenek a vadászok, pásztorok és hasonló foglalkozásban dolgozó emberek, ugyanezt a szemléletet találjuk (amely) s ez mintegy hetedik érzékükké vált. Ezt a szemléletet földrajzi szemléletnek nevezhetjük.
Hiányos ismereteivel az ősember még számos természeti tényezőt a földöntúli hatalmaknak és erőknek tulajdonít. A kultúrember mindjobban megismerve a természeti tényezőket, azoknak reális és természetes tulajdonságait észlelni tudja és ezzel együtt ezekhez alkalmazkodik is. Ezek az ismeretek a városi emberben legtöbbnyire hiányzanak, ezért megismerésük és elsajátításuk nagy hiányt pótol. A civilizált ember élete ugyanis sok vonatkozásban eltávolodott a természettől, helyesebben átalakította a természetet a maga civilizált életmódja számára és eközben megfeledkezett arról, hogy a természet befolyása továbbra is érvényesül. Csak egy példa: a barlanglakó ősember lakhelye, a pusztai népek pásztorkunyhója és különböző sátortípusa folyamatosan átalakult a földbe süllyesztett lakóhellyé a ház ősformájává, majd fokozatosan mintegy kinőtt a földből mind magasabbra és nyugodtan mondhatjuk - a természet átalakításával mint eddig elért legmagasabb fokra, eljutott a magas házakig. Vissza