Városi rókák (dedikált példány)

Fülszöveg

Családanyák és prostituáltak, diplomaták és stricik, cselédek és szerencsevadászok. Ki gondolná, hogy ők kötik össze Budapestet, Brüsszelt és Gömört? A rendes lányok csendben sírnak cínnű bestseller után Durica Katarina ismét egy kívülről láthatatlan világba vezeti be olvasóit. A hatalom, a kiszolgáltatott nők, a kompromisszumok és lázadások világába. A szerző új regénye izgalmas krimi, felkavaróan őszinte vallomások sora. három nő harcának és útkeresésének felemelő története.
ANDREA
„Nem akartam elvenni a pénzt. Azt akartam, hogy azt érezze, nincs szükségem a mocskos alamizsnájára. Hogy meg tudom oldani nélküle is. Ott álltam tízhetes terhesen, pénz nélkül. Aztán mégis a százasért nyúltam, belegyűrtem a táskámba, és kiléptem a lakásból. A méltóság a gazdagoknak való. Nem egy véletlenül teherbe esett gömöri lánynak."
KLÁRA
„Nekiálltam a mosásnak. Kiborítottam a nappali közepére a szennyeskosarat. és válogattam, 40 fokon fehérek, sötétek, külön a babaholmi. Gergő alsógatyája... Tovább

Fülszöveg

Családanyák és prostituáltak, diplomaták és stricik, cselédek és szerencsevadászok. Ki gondolná, hogy ők kötik össze Budapestet, Brüsszelt és Gömört? A rendes lányok csendben sírnak cínnű bestseller után Durica Katarina ismét egy kívülről láthatatlan világba vezeti be olvasóit. A hatalom, a kiszolgáltatott nők, a kompromisszumok és lázadások világába. A szerző új regénye izgalmas krimi, felkavaróan őszinte vallomások sora. három nő harcának és útkeresésének felemelő története.
ANDREA
„Nem akartam elvenni a pénzt. Azt akartam, hogy azt érezze, nincs szükségem a mocskos alamizsnájára. Hogy meg tudom oldani nélküle is. Ott álltam tízhetes terhesen, pénz nélkül. Aztán mégis a százasért nyúltam, belegyűrtem a táskámba, és kiléptem a lakásból. A méltóság a gazdagoknak való. Nem egy véletlenül teherbe esett gömöri lánynak."
KLÁRA
„Nekiálltam a mosásnak. Kiborítottam a nappali közepére a szennyeskosarat. és válogattam, 40 fokon fehérek, sötétek, külön a babaholmi. Gergő alsógatyája volt a kezemben, amikor kitört belőlem a zokogás. Hogy a rohadt életbe, nem erről volt szó! Én nem akarok házicseléd lenni!"
„Oszkár nem szólt semmit, percek teltek el, vártam, hogy mi jön ezután. Ekkor vettem észre a rókaszőrt. Kilapított vörösróka. ráterítették a kanajpé sarkára, mint egy pokrócot. Oszkár észrevette, hogy nézem, odalépett hozzá, és a mutatóujját végighúzta a döglött állatszőrön. - Ő az én rókicám! Itt ólálkodott a városban, észrevettem, és megtetszett a bundája. Lelövettem és megcsináltattam.
Az jutott eszembe, hogy én is ilyen vagyok, mint ez a róka. Megszerez engem is, jó pénzért megcsináltat, es az övé leszek. Én vagyok a róka, akit meggyilkol, kibelez, a csontjaitól megszabadul, és kiterít. Reszkettem. A karomon ott virított a tetoválás, Oszkár valamire készült, ezt éreztem."
„Az otthoni napok lassan teltek, de nem bántam. Apámat alig láttam, bátyám Csehországban dolgozott, és Anyu az érkezésem másnapján leszállt rólam, mert a kisboltban, ahol dolgozott, patkányt találtak. Teljesen felforgatta a mindennapokat. én viszont hálás voltam, mert anyám végre valami másra fordította az energiáját. Elő szőr azt hitték, hogy egér van a pult alatt. Letették az egérfogót, de a kis rohadék kiette a diót, és simán meglógott. Másnap a céklát dézsmálta meg. és a harapásnyomokból Anyu és a tulaj arra következtetett, hogy ez bizony nem egér. túl nagyok a fogai. Patkánymérget nem mertek letenni. mert mi lesz. ha pont akkor jönnek majd ki ellenó'rzésre. és jól megbírságolják őket. Tanácstalanok voltak. A patkány egyre szemtelenebb lett. érezte, hogy nyerésre áll. Amikor az egyik éjjel kirágta a mosóporos dobozt, és nyitáskor a por nagy kupacban állt. tanácskozásba kezdtek az emberek. A tulajék lemondták a hétvégi well-ness programjukat, és helyette kipakolták az egész boltot, hogy elkapják. A tulaj. Pista bá nagy ásóval készült, hogy azzal veri fejbe. Személyes sértésnek érezte a rágcsáló jelenlétét, meg volt győződve, hogy ez a patkány vele akar kicseszni. Én kifejezetten drukkoltam a kis dögnek, tudtam, amíg mindenki vele foglalkozik, addig engem békén hagynak. Letették a vidravasat. Végül hosszú küzdelem után a kis barátom megadta magát. Hősi halált halt. A következő órákban a falu népe elkezdett velem foglalkozni. - Hát szervusz, Andikám, hazajöttél? - kérdezgették, nekem meg nem volt kedvem a fecsegéshez." Vissza