Csalódások kora

Előszó

Az 1988-89-ben Közép-Kelet-Európában elindult rendszerváltozás korábban nem ismert, és egyetlen ország által sem próbált társadalmi-gazdasági átalakulást jelentett. Mert igaz ugyan, hogy a második világháború után Európa számos országában zajlottak akár a gazdaságot, akár a társadalmat, akár a politikai berendezkedést alapjaiban megrendítő változások, olyasmire azonban, ami a posztszocialista országokban történt, nevezetesen arra, hogy egyszerre kellett gyökeresen átalakítani a gazdasági rendszert, a politikai berendezkedést és a társadalmi viszonyokat, 1989 előtt nem volt példa. A diktatúrából a demokráciába való átmenet a második világháború után a vesztesként kikerülő országokban - Németországban, Olaszországban és Japánban - sikeresen lezajlott, ezekben az országokban azonban „csak" a politikai rendszert kellett átalakítani, a diktatúra intézményeit összezúzni és a demokratikus intézményrendszert felépíteni, a termelési és tulajdonviszonyok átalakítására azonban nem volt szükség, hiszen egytől egyig magántulajdonon alapuló piacgazdaságok voltak. Hasonló volt a helyzet azokban a dél-európai országokban is - Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban -, amelyek a hetvenes években szabadultak fel a fasiszta diktátorok uralma alól. A közép-kelet-európai régió országai azonban járatlan úton indultak el, és talán ez is okozta, hogy az átalakulást kísérő mély gazdasági válság és az ennek nyomába szegődő társadalmi sokk nemcsak a lakosság széles rétegeit, hanem a társadalmi, politikai és gazdasági elemzőket is váratlanul érte. A feladat rendkívüli volt, hiszen mérhetetlenül eladósodott, rendkívül elavult termelési struktúrával megvert, a modern piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen infrastruktúrával még nyomaiban sem rendelkező gazdaságokban kellett végrehajtani a tulajdonviszonyok gyors és gyökeres átalakítását, és a piacgazdaság alapjainak lerakását, és ezzel párhuzamosan kellett kiépíteni a parlamenti demokrácia teljes intézményrendszerét. Minderre pedig nem évtizedek, hanem csupán néhány év állt rendelkezésre. Annak ellenére, hogy a posztszocialista országok közül Magyarországon mutatkoztak a világgazdasági integráció csírái leginkább és a diktatúra szorítása is nálunk volt a legenyhébb, az átalakulással együtt járó társadalmi-gazdasági válság, bár bizonyos elemeiben különbözött, semmivel nem volt enyhébb, mint a környező országokban. Vissza