Vasban aranyban

Fülszöveg

"Helyükre tenni a dolgokat": ez a szándék inspirálta, s ezt valósította meg egyre gazdagodó személyességgel köteteiben - olvashatjuk Kiss Dénesről A magyar irodalom töténetében, melynek 1945 utáni költészetünket bemutató-elemző kötetei a közelmúltban láttak napvilágot. Valóban: Kiss Dénesnek - mint a legtöbb jobbára realista ösztönű költőnek - nincs meghatározóbb reménye, szólásra ösztönző célja s magasabb igénye a dolgok "helyükre tételénél". Persze, nem a köznapi valóság célszerű-pragmatikus koordinátarendszerében, hanem költészete maga fölé feszített - s mindinkább táguló - ege alatt, saját érzelmeinek erőterében s a saját életszemléletének perspektívájában, mely viszont nagyon is érzékelhető kapcsolatban van a realitással. S ennek az arc poetica-érvényű belső igénynek megfelelni korántsem könnyű feladat. Egyrészt: szaporodtak a helyükre kívánkozó dolgok - a személyes élet nemritkán tragikus tények, a magyarság és emberség és emberiség ügyei-gondjai; másrészt: a kor valóságával, az átélt évtizedek idő és fájdalmak növelte érzékenységével és tapasztalataival együtt változott az erőtér és a távlat is. A Vasban aranyban verseiben a személyes élet eseményei már evidens módon sorsélményekké válnak - s a korábban vállalt közösségi problémák-gondok a korélmények sorskérdéseivé. A magánélet drámáinak fellüktető fájdalmai s a jelenkor gyötrően nyitott kérdései érvényes sorstudatot érlelnek. Egyidejűleg azonban hatalmas ellenerőt is: megszenvedetten érvényes hitet. A költő ifjúkori "szent dühű" indulatai nem csitultak, de fölismerésektől értettebben, keményebben szólalnak meg verseiben népéért, hazája sorsáért, az ember méltó világáért. Kiss Dénes gépuralmú korunkban is hisz a költészet semmi mással nem helyettesíthető hatalmában, abban a sajátos ősi varázslatban, amit nem pótolhatnak sem a kápráztató divatok, sem a technika. Vissza