Vasi Szemle 2008/1.

Fülszöveg

VASI SZEMLE
2008. LXII. ÉVFOLYAM L SZAM
Miközben Nagy Pál a politikai élet egyik vezéralakja lett a század elején (bár az 1811-12-es diétán nem vehetett részt), Széchenyi továbbra is katonaként szolgált, világnézete azonban egyre inkább elkomorult. A háború pusztításait látva és sokasodó európai útjai következtében inind jobban fölismerte Magyarország elmaradottságát. Még távol volt attól, hogy komolyan felmerüljön benne politikai szerep vállalása - persze a Napóleon-kort követő kabineti abszolutizmus korszaka ezt nem is nagyon tette volna lehetővé. Műveltségét igyekszik fejleszteni, a világot jobban megismerni. Lassanként ő is a nemzeti eszme hatása alá kerül. Az 1810-es évek végére kezd tisztábban megfogalmazódni benne, hogy vezető szerepre kell törekednie a magyar közéletben. A magyar viszonyokról egyre lesújtóbb kijelentéseket tesz. És közben keresi azokat, akik ebben a megmerevedett politikai állapotban a mozdulást, a haladást, a felvilágosultságot képviselik - vagy... Tovább

Fülszöveg

VASI SZEMLE
2008. LXII. ÉVFOLYAM L SZAM
Miközben Nagy Pál a politikai élet egyik vezéralakja lett a század elején (bár az 1811-12-es diétán nem vehetett részt), Széchenyi továbbra is katonaként szolgált, világnézete azonban egyre inkább elkomorult. A háború pusztításait látva és sokasodó európai útjai következtében inind jobban fölismerte Magyarország elmaradottságát. Még távol volt attól, hogy komolyan felmerüljön benne politikai szerep vállalása - persze a Napóleon-kort követő kabineti abszolutizmus korszaka ezt nem is nagyon tette volna lehetővé. Műveltségét igyekszik fejleszteni, a világot jobban megismerni. Lassanként ő is a nemzeti eszme hatása alá kerül. Az 1810-es évek végére kezd tisztábban megfogalmazódni benne, hogy vezető szerepre kell törekednie a magyar közéletben. A magyar viszonyokról egyre lesújtóbb kijelentéseket tesz. És közben keresi azokat, akik ebben a megmerevedett politikai állapotban a mozdulást, a haladást, a felvilágosultságot képviselik - vagy legalább az ő nézeteit osztják. Ezek közé tartozott a helyét kereső Széchenyi számára Felsőbüki Nagy Pál is, akit naplója szerint 1820. június 6-án meglátogatott büki kastélyában. „Ez a legderekabb ember Magyarországon" - írja róla, de a magyarázat már sokkal inkább pesszimizmust sugall, mint lelkesedést, midőn írja, hogy vendéglátója azért igyekszik lelkét „megedzeni és acélozni, hogy száraz szemmel nézhesse hazájának teljes hervadását és pusztulását."
(Galambos András: Felsöbüki Nagy Pál és Széchenyi István kapcsolata) Vissza