Vasi, zalai parasztételek és házi tartósítás

Előszó

Én is a parasztság életét éltem. Vas (akkor még vár-) megyében születtem nyolcgyermekes parasztcsalád hetedik, egyetlen leánygyermekeként. Anyám betegsége miatt már 12 éves koromban napról napra főztem, hetenként kenyeret sütöttem a családnak. A nagy munkák idején a mezőn is dolgoztam. Aratásban markot szedtem, sokszor látástól vakulásig, mint akkor a parasztember általában.
A főzést anyámtól tanultam, akit a körülmények, a nagy család, a sok munka megtanított takarékosan bánni a főzőkanállal. Négy polgári iskolát, majd a háború előtt a téli mezőgazdasági szakiskolában egy háziasszonyképző tanfolyamot végeztem.
Zalába kerültem férjhez, szintén parasztcsaládhoz. Anyósomtól és a faluban élő asszonyoktól megtanultam a vasi után a göcseji szokásokat és ételek receptjeit is. Szakács szakmunkásvizsgát tettem, és másfél évtizedig napközis óvodában voltam főszakács. Itt a paraszti mértékegységek után alkalmaztam a kilót, a dekát és számoltam a kalóriát. Közben a három gyerekemmel is megszerettettem a sütést-főzést és a házimunkát.
Az otthoni és a munkahelyi főzés mellett főztem paszitára, lakodalomra; főztem ünnepekre, böjtre; készítettem régi ételeket és újakat; fiatalabbaknak és idősebbeknek. Sok család ünnepi asztalán gőzölgött az én főztöm.
Éltem szűkös körülmények közt és jobb módban is, de mindig főzőkanállal a kézben. Sok főzési, sütési tapasztalatot szereztem, sok receptet készítettem, ismertem meg, amelyekből e könyvvel átadok Önöknek is egy gyűjteményt. Vissza