Nova története III.

Előszó

"A könyvekben van lerakva az egész múlt lelke..." - írta Carlyle, és én ezt a lelket igyekeztem keresni és papírra vetni. Amikor Nova történetének első kötetét összeállítottam, úgy gondoltam, a leírtakkal fényt derítettem falunk még ismeretlen múltjára és felesleges a további kutatgatás. Tévedtem! Tévedésem belátva ismét nekiláttam dolgozni, munkám eredményeként megjelent a második kötet. Bár a két könyvben sok mindent az olvasók elé tártam, mégis hiányérzet maradt bennem. Ismeretlen volt a novai járás kialakulásának története, hiányosan adtam közre - önhibámon kívül-az egyházzal, iskolával kapcsolatos dolgokat, kevés szó esett az emberi sorsokról, kultúráról, sajtóról stb. Újra nekiláttam hát a kutatásnak. Lassan, lassan egyre több anyag került elő és össze lehetett állítani a harmadik kötetet. Íráskor Wesselényi intelme lebegett előttem: „Ne vessünk meg és el semmit azért, hogy régi, de hányjuk messze magunktól, ha rossz, s már hasztalan, akármely régi is. Ne ragadjunk hévvel semmit is csak azért, mivel újság..." Az évek során „Új rend, új embereket hoz fel s a régi érdem megfakul" - írta Schiller, a költő -, s igyekeztem valósághűen bemutatni az új rend változásait is. Sok bizonyíték szolgált arra: „Bármely fokú legyen is a hatalom, egyik sajátossága, hogy megrészegíti azokat, akik gyakorolják" (Joubert) Azt, hogy mennyiben sikerült a múlt feltárása - döntsék el majd az olvasók! Vissza