Vaskerület

Előszó

Íme néhány szó Angyalföldről, előszó helyett, hogy megértse az olvasó - az is, aki nem ismeri ezt a kerületet: miért nem tudott az ellenforradalom itt egy pillanatra sem felülkerekedni.
Ezek az egyszerű munkások, akik a Tisza utcában, a Hétházban vagy akár a Tripoliszban nevelkedtek, és ott tanulták meg az osztályharcot - ahogyan mondani szokás -, más fából vannak faragva. De mondhatjuk úgy is, hogy "különös emberek".
Ez a könyv nem törekszik teljességre, csak vázlatosan, tényszerűen mutatja be: mi történt a "Vaskerületben" az ellenforradalom idején. Nem akar utólag hősöket "gyártani". Hiszen maguk a szereplők is gyakran hangoztatták: "Mi nem voltunk hősök. Sokszor nem is értettük, mi történik körülöttünk. Nemegyszer csak az ösztönösség vitt bennünket arra az útra, amelyen aztán becsülettel megálltuk a helyünket. Voltak válságos, nehéz óráink, amikor féltünk és féltettünk... De tudtuk, hogy veszélyben van a párt és mindaz, amiért harcoltunk, tudtuk, hogy cselekedni kell. Nem értünk rá töprengeni."
Angyalföldön a párt jelentős fegyveres erőkkel rendelkezett. A helyén volt az utolsó pillanatig. Csodálatos ez? Nem. A pártbizottságban kommunisták voltak, olyanok, akik ismerték ennek a kerületnek minden zegét-zugát. Zömük ott lakott és ott lakik ma is a "prolik" között, a "proliházakban". Csodálatos hát, hogy szót értettek a munkásokkal még a legválságosabb pillanatokban is? Vissza