Semmi szín alant

Fülszöveg

Kétezernyolc december, kétezertíz január. Tizennégyhónap. Mire megyek, ha a szokottnál is szokottabban figyelek az időre. Illetve időre Figyelek.
Kétezertíz, Február kettő. Hajnal kettő, ami nappal tizennégy. A Semmi szín alant kész, de odakívánkozik valami az elejére, ami előző nap tizennégykor még nem kívánkozott úgy oda. Lehet, ha figyelnem inkább az időt hagytam volna, mire ment, mikor a szokottnál is szokottabban figyelhetett rám, akkor a Semmi szín alant elején Kosztolányi-idézet áll, nem saját írás. Illetve nem egy írás tőlem.
Írtam könyvet négy évig (Rend a lelkem mindennek), két évig (Hamismás; Esőnap; Bevallás garnitúra). Fél évig (Fürge újak könyve), egy hétig (Előzuhany kötelező), a tizennégyhónap ezért is annyira lehetetlen, idétlen időszónak tűnt, hogy érdemes volt vele kifejezetten foglalkozni. A Tanya csak egy van helyére szánt Kosztolányit mégis ide színűzöm, „Ha színeket rakétáz a tenyészet, / úgyismegértem a dicső Egészet", mert szánalmas lenne végtére elhagynom, és épkész szó a csereszabatosság is.
Kosztolányi, a narancsok narancsának értő épkésze nélkül nem élet a Semmi szín alant-élet. Ide ismét, illetve kettőben, és sehogyan így máshova. „Mert minden itt van, ami volt - csak győzd lajstromra venni - / tizennégyből a könny, a vér, tizenötből a hangzó / halálüvöltés és roham, tizenhatból a jajszó. / tizenhétből egy csúcshurut, tizennyolcból a semmi."
A tizenötödikhez kezdek.
Vass Tibor Vissza