Angyalképző

Előszó

Részlet a könyvből:
Kezdetben volt a káosz. Dér, köd, eső, havas eső és hó. Puszta űr, és mélysége fölött sötétség. Szelek találkahelye, vizek gyülekezőmedre. Madarak röpködtek fölötte: varjak és fecskék. Egy szép napon azonban megjelent egy komoly, fekete napszemüveges ember, dossziéval a kezében. A dossziéból elővette papírjait, és mérőszalagjával felosztotta az űrt. És szólt az Űr: jöjjön először a kotrógép. S jött egy vadállatszájú, hatalmas fogú vasszörny, és elkezdte ásni a földet. Veszettül dolgozott naphosszat. Habzsolta a földet, majd egy teherautóra hányta. És szólt az Úr: elég. Tűnjön el a kotrógép, és jöjjenek a munkások alapozni. Ekkor rengetegnyi tömeg lepte el a földet: betonkeverők jöttek, akik a nedves betont habarták, kovácsok, akik az acélt is meghajlították, és ácsok, akik a zsaluzást készítették deszkákból és gerendákból. Kissé arrébb a betonkeverő gép, melyet generátor táplált, vegyítette a kavicsot vízzel és cementtel. És látta az Úr, hogy a talapzat szilárd, és a ház tartópillérei állnak, így szólt hát: fektessék le az első betonlapot. A kőművesek pedig lefektették az első betonlapot. S mihelyt megkeményedett, odaálltak a tetejére, és kezdték lerakni a többit. Nyolc óra hosszat dolgoztak, csak délben tartottak rövid pihenőt, hogy a közeli kocsmában harapjanak valamit. Keményen nekifeszültek, s mennél magasabbra emelkedtek az állványok, annál veszélyesebb lett a munkájuk. Vissza