Vay-kastély

Előszó

Részlet:
A VAJAI VAY-KASTÉLY
építéstörténet
A történeti Szabolcs és Szatmár megye határán fekvő falu központjában - középkori eredetű templom mellett - áll a XVII. század elején épült, 30 x 10 cm alapterületű, alápincézett, kétemeletes, átellenes sarkain egy-egy toronnyal bővített kastély. A főépület kontyolt nyeregtető, míg a tornyokat sátortető fedi. A téglalap alaprajzú főépület haránt falakkal négy helyiségre osztott tereit az első három szinten fiókos, illetve élkereszt dongaboltozatok fedik, mint ahogy a tornyok alsó két szintjének terei szintén boltozatosak.
Az épület nyílásrendszerét, homlokzatainak vakolatarchitektúráját, valamint belső tereinek kifestését döntően a XIX. század végén romantikus (gotizáló stílusban történt) átalakítása határozta meg. A csúcsíves ablakok, a zömök pártázatokkal lezárt tornyok, a vakolatból formált hangsúlyos, ám keskeny öv- és főpárkány, valamint merev sarokarmírozás valóban egy minden ízében romantikus kastély képét vetítette elénk, melyet a keleti homlokzat első emeleti szintjén másodlagosan kialakított - felhúzható híddal felszerelt - eredetileg ablakok - és ajtóhoz tartozó kőkeretekből hevenyészve összeállított - bejárati ajtó és a homlokzat előtt álló, különben az 1960-ban elbontott rámpás feljárat még inkább kihangsúlyozott.
Az évtizedek során elhanyagolt kastélyt 1960-62 között az OMF (Országos Műemléki Felügyelőség) újította fel. A tervek elkészítésével Ágostházi Lászlót, míg a művészettörténeti- és régészeti kutatással Krámer Mártát és Pámer Nórát bízták meg. Beavatkozásuk eredményeként az addig közismert, a XIX. század második felében kialakított és az épület homlokzatait meghatározó romantikus nyílásrendszer megszűnt. Nem kétséges, hogy az 1960-62. évi helyreállítás
3 Vissza