A Petőfi-brigád

Fülszöveg

Huszonöt éve, hogy a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és Partizánosztagok különböző alakulataiból átvezényelt magyar nemzetiségű harcosokból Szlavóniában megalakult a "Petőfi Sándor" zászlóalj, s huszonnégy éve, hogy ez a harci egység mintegy ezer bácskai magyar önkéntessel kiegészült, s együttesen megalakították a Petőfi-brigádot, amely a XVI. vajdasági hadosztály XV. brigádjaként írta be nevét a Jugoszlávia felszabadításáért vívott dicsőséges harc történetének lapjaira. "Ezzel a harcával, valamint a szocialista társadalom építésében való részvételével a jugoszláviai magyarság - mint Kosta Nadj hadseregtábornok írja - "a Jugoszláv Kommunista Párt és Tito elvtárs politikai irányvonalának helyességét bizonyítja, miszerint a harcokban és az építőmunkákban kivívott győzelmek és sikerek legfőbb záloga a népek és nemzetiségek testvérisége és egysége".
Immár negyed század választ el bennünket a zászlóalj megalakulásának történelmi napjaitól, s valóban végső ideje, hogy így, írásos formában, könyv alakban is megörökítsük a jugoszláviai magyarság hősi helytállását, dicsőséges harcát országunk szocialista átalakulásáért. Negyed század épp elegendő ahhoz, hogy az emlékek és élmények egyéni színezete megfakuljon s a személyes visszaemlékezések is a tárgyilagosság higgadtabb hangján szólhassanak. Baki Ferenc, a zászlóalj ellátási felelőse, majd a brigád politikai biztosának helyettese, aki részt vett az alakulat minden fontosabb harci vállalkozásában, s vezető beosztásánál fogva az eseményeket, harci feladatokat nagyobb összefüggésekben is áttekinthette, most arra a feladatra is vállalkozott, hogy személyes emlékeinek építőköveiből és a fáradságos gyűjtőmunkával összehordott dokumentum-anyagból összerakja a "Petőfi Sándor" zászlóalj és a Petőfi-brigád krónikáját, hiteles történetét, talán az utolsó pillanatban, amikor még a legfontosabb "kútfők", maguk a résztvevők vallomásra bírhatók.
Baki Ferenc igen jó ötlettel a közvetlen, személyes elbeszélés, első személyben való közlés formáját választotta, amiben az a szerencsés véletlen is segítségére volt, hogy teljes egészében megmaradt a feleségével folytatott levelezése a háborús évekből. Ily módon sikerült elkerülnie a hasonló vállalkozások leggyakoribb buktatóját, az emelkedett, patetikus hangot, s az eseményeket emberközelbe hozni, száraz hadtudományi értekezés helyett eleven, élvezetes, olvasmányos könyvet írni e háborús témáról.
Baki Ferenc minden részletre kiterjedő tájékozottságát, alapos anyagismeretét és állhatatos gyűjtőmunkáját Vébel Lajos újságíró, a brigád volt harcosa és egyik haditudósítója szerencsés kézzel egészítette ki s formálta e nyersanyagot csaknem regényesen izgalmas olvasmánnyá. Kettejük érdeme, hogy a jugoszláviai magyaság e történelmi jelentőségű vállalkozásának negyed század után kőbe vésett emlékművekkel egyenértékű s a vállalkozáshoz méltó újabb emlékművet állíthatunk. Vissza