Vedres István emléke és értékelése

Előszó

Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amidőn meghívást kaptam arra, hogy e díszes helyen Vedres István halálának 100. évfordulóján a nagy földmérnök érdemeit elmondjam és egy félóra szűk keretében visszaidézzem Szeged kitűnő fiának nagyságát, méltóztassanak megengedni, hogy először is köszönetet mondjak a Dugonics-Társaság érdemes vezetőségének, hogy előadói asztalánál helyet adott, miáltal mintegy méltányolta a szerény és érdemetlen munkát, melyet Vedres István életének és tevékenységének kimerítő rajzára fordítok, egyedül csak azért, hogy elfelejtett közgazdászunk is megkapja méltó helyét a magyar reformkorszak úttörőinek dicsőséges galériájában.
Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Nem vagyok az Alföld fia, de úgy érzem, azon téma keretében, amelyről beszélek s amelyért nemes Vedres István is élt és dolgozott, lélekben összeforrok ünnepélyes ülésünk hallgatóságával és e város egész polgárságával, mert témám a végtelen róna szeretete, e nagymultú város története és szenvedő fajtánk boldogabb jövendője.
Ha a kort, melyben Vedres István élt, megakarjuk ismerni, képzeletben szálljunk vissza a 18-ik század utolsó harmadába, Mária Terézia, II. József és I. Ferenc királyok korába, azokba a viharos időkbe, amelyekben a francia eszmék forróvá tették a magyar társadalom talaját, a napoleoni háborúk pedig kaszárnyát csináltak a magtárakból, csatateret a búzatáblákból és siralmas temetőt az egész Európából.
Ebben a zűrzavaros, forrongó világban szerepel hősünk, ez az ő kora. Ifjú éveit itt töltötte szülői házában, itt járta iskoláit s a kegyes atyák itt vezették be alsófokú és középfokú tanulmányainak kezdeteibe. II. József trónralépésekor épen 15 éves; 16 éves korában már elhagyja Szegedet és Pestre megy tanulmányai folytatására... Vissza