Vég kiárusítás I.

Előszó

Rendszerváltozás (?) után visszatekinteni 30 év termelésére, a szépítő emlékezés helyett a nyilvánosságnak szánt írásokat újraolvasni - nem nélkülöz némi kockázatot. Hogyan térsz vissza a szembesülés kalandjából? Értetlenül, elkeseredve, szégyenkezve? Önáltatásba s magyarázkodásba kezdve? Mindez persze az olvasó számára meglehetősen érdektelen - neki magának kell megtennie a maga utazását. Nem is untatom tapasztalásaimmal. Meglepetéseimmel, hümmögéseimmel, itt-ott szerény elégedettségemmel. Engedtessék meg egyetlen rácsodálkozásomról említést tenni. Csekély örömöt az okozott, hogy a mindenkori "helyzet" megítélésében némi kritikai él jelen van írásaimban; ám a jobbító javaslatok az "alaphelyzetet" szinte időtlen időre adottnak vélték (ez volt, természetesen, a rácsodálkozás tárgya!). A falvak helyzetének könnyítésekor a tsz-ezeket megkerülhetetlen (át nem alakítható, meg nem szüntethető) "tényként" kezeltük - kezeltem -, legfeljebb "túlhatalmától" kívántam óvni a falvakat s megértő együttműködést javasoltam. Az adott településpolitika jobbításáról sokfélét leírtam, de azt nem, hogy valami egészen más kellene. A társadalom, a gazdaság, a településhálózat haladásának kijelölt útjait kívántuk(tam) egyengetni, a felesleges tilalmi táblákat eltávolítani, a rendfenntartók önkényeskedéseit korlátozni; ám a lezárt utak megnyitásával nem számultunk(tam). A történelem - szerencsére - merészebb. Vissza