Előszó
Aki figyelemmel kíséri az újságárusok standját, láthatja, hogy szinte nap nap után változik a kínálatuk. Újságok jelennek meg, élnek pár hónapig, aztán eltűnnek. A régi lapok új köntöst öltenek,...
Tovább
Előszó
Aki figyelemmel kíséri az újságárusok standját, láthatja, hogy szinte nap nap után változik a kínálatuk. Újságok jelennek meg, élnek pár hónapig, aztán eltűnnek. A régi lapok új köntöst öltenek, jóformán már semmiben sem hasonlítanak a valamikor énjükre, még az áruk sem: hisz az fut versenyt leginkább a múló idővel. Vannak lapok, melyeket a televízió napjában ötször-hatszor reklámoz, s vannak, melyeknek erre nem jut pénzük, s szerkesztőik aggódva lesik: sikerül-e minden reklám nélkül életben tartani szülöttüket. Nos, a Kánikula sem tudja világgá kürtölni azt, hogy még él, még megjelenik, immár öt év óta rendszeresen. Nem harsogja rádió, televízió, nem jelzik plakátok, de élünk. Nem könnyen, nem főúri kivitelben, de változatlan célkitűzésekkel: szeretnénk, ha olvasóközönségünk elégedetten tenné le magazinunkat, s az maradna a véleménye, hogy a Kánikulát érdemes volt elolvasni, megérte azt az immár elég tetemes összeget, amit áldozni kellett érte. Mi pedig igen nagy tisztelettel gondolunk olvasóinkra, hisz, aki ma újságra, könyvre, általában a betűkre költ - az nem akárki, sokszor a testi táplálékát szűkíti a szellemi javai érdekében. S mivel a Mi Világunk és két magazinja, a Kánikula és a Zimankó anyagiakban is kizárólag az olvasóira támaszkodhat, örömmel állapítjuk meg: hazánkban, ha fogy is a sor, mégsem kevés azoknak a száma, akik fontosnak tartják a mindennapi kenyér mellett a mindennapi olvasmányt. S mi, e magazin szerkesztői, írói fohászkodhatunk, hogy az Úr a mindennapi szellemi táplálékunkat is adja meg, de többet is tehetünk és teszünk is: igyekszünk olyan kiadványokat útjukra bocsátani, melyek elnyerik az Önök tetszését. Nagyon reméljük, nem tévedünk. S ezt arra alapozzuk, hogy az elmúlt években mind a Mi Világunk, mind a Kánikula és Zimankó postájában csupa olyan leveleket találtunk, melyek biztattak bennünket: ne térjünk le az eddig követett utunkról, várják új kiadványainkat. Természetesen nagyon örülünk ezeknek a leveleknek, s azoknak is, melyek tanácsokkal tisztelnek meg bennünket, vagy valamilyen hibára hívják fel figyelmünket.
Kérjük tisztelt olvasóinkat, tartsanak meg jóindulatukban, gondoljanak ránk mint régi ismerőseikre, olyanokra, akik szeretnének szép és jó perceket okozni Önöknek. Jó szórakozást kíván a nyomdászok, a szerkesztők nevében
Kulcsár Ödön
főszerkesztő
Vissza 
