A torzó tekintete

Fülszöveg

Végh Attila eddig megjelent filozófiai esszékötetei (A süllyedés metafizikája, Az unatkozó angyal), a Vasadi Péterrel közösen készített dialóguskönyve (A kígyó bőre - Nyolc dialógus a létről) és a Li mester könyve című „pszeudo-buddhista" prózakötete mind arról tanúskodnak, hogy a szerzőt az emberi léttapasztalat nyelvi megragadhatósága érdekli. Célja - ha körülhatárolható ez egyáltalán -létezésünk alapkérdéseinek föltárása. Ennek érdekében az ókorra tekint vissza, megpróbálja szólásra bírni a görög hagyományt. Saját bevallása szerint a legboldogabb akkor volna, ha az olvasó maga válaszolná meg — talán öntudatlanul is — a kérdést: mi közöm nekem ma mindehhez?
A torzó tekintete Rilke híres versére utal, melyben Apollón fej nélküli szobra azt közli velünk, hogy életünket meg kell változtatnunk, ha azt akarjuk, hogy méltó legyen a létről való gondolkodás hagyományához. A költő-filozófus szerző többek között a mitikus gondolkodás mibenlétét és relevanciáját, a természet és a táj hermeneutikáját, a görög drámatörténet és esztétika ontológiai vetületeit, a művészet igazságát, Hamvas Béla görögségképét, a katarzis létrejöttét vizsgálja. A kép, amely az olvasóban kialakul, mégsem kaleidoszkópszerű törmelékrajz. Ha elmondható volna, hogy mi az, ami e helyett az olvasó elméjében kirajzolódik, akkor ezt a könyvet nem volna érdemes elolvasni. Vissza