Előszó
Attól, hogy valaki igazán művelt, még nem kell arisztokratikusán nyafognia; a mély gondolatok nehéz felszakadása miatt nem kell ő-zve nyögnie; sőt, az érinthetetlen kívülállás miatt 5 nem kötelező a mondatot angolmagyarul azzal kezdenie, hogy „azt gondolom".
Végh írásait élvezettel olvasom. Művelt. Világos, éles, tiszta, jól formált, kíméletlen gondolatokat ír le. Minden kritikája kiváló. Annyira, hogy miatta csak nagy ritkán megyek moziba. Csak akkor megyek moziba, ha ő mondja, persze akkor se mindig, mert nem érek rá, meg félek a nézőtéri böfögésektől, a hangos evéstől, miegyebektől.
Végh tehát nem nyafogva ír, nem lábjegyzetel, nem nyög gondolatjeleket, nem torlódik, és nem „gondolja"', nem thinkol. Tudniillik „a szellem könyörtelen". A szellem nem szerep, nem álarc. Bergman írja egyik filmje kapcsán a görög színházról, hogy a nézők még napfölkelte előtt elfoglalták a helyüket. A színpadra behoztak egy állatot, melyet megöltek, és vérét egy nagy tálba fogták föl. A háttérből előlépett egy álarcos személy, kinek álarca a felkelő nap fényétől tükröződött a vérben. A tükörképet a szereplők leitták a tál felszínéről. Az álarc neve perszóna.
A személy álarc tehát. A személyiségi jog az álarc joga. Vagy másképpen: jog arra, hogy ne az énnek, hanem a perszónának legyen neve.
A rejtőzködés legitimációját és tabuját nevezik a másság tiszteletének.
A behozott filmek nagy része rejtjeles, önmagában tabukat hordozó szerkezet, melyet az emberi én felszámolására alkottak.
Önjáró lelki húsdaráló.
Végh látja ezt, és világosan, kíméletlenül eligazít. Hála Istennek. Makovecz Imre
Vissza 
