Végre egy jó házasság

Előszó

Részlet a könyvből:
Esti fél tíz felé járt, amikor elkészültek a csomagolással.
Fáradtan ültek le az ebédlőben a pamlagra.
- Holnap ilyenkor ... - sóhajtotta a férj.
- Holnap ilyenkor... - merengett az aszszony - bizony nagy kanállal fogok enni . . . De te! Mi lesz veled . . .
- Mi lesz velem? Hát valami szép táncosnőnél leszek ... Vagy a Palikánál...
Ezen mindketten mosolyogtak, az asszony hálásan a sikerült élcért. Eszébe se jutott, hányadszor hallja. Pedig a „szép táncosnőről" és a „Palikáról", a ledér életet élő özvegyasszonyról gyakran esett szó köztük. Ha a férfi későn jött haza az irodából, ami különösen régebben sokszor előfordult és az asszony túláradó, szeretetteljes szánalommal ölelve át, kérdezte: már megint ilyen soká kellett maradni az irodában, rendszerint ez volt a válasz: hát bizony, nem valami szép táncosnőnél voltam. A szép táncosnő volt a bűnös gyönyörök netovábbja, a lumpok életének nélkülözhetetlen kelléke és a züllött özvegy a romlás posványa, az erkölcsi fertő. És tőlük oly távol állt ez az élet, mint maga a pokol. Holnap ilyenkor ... mindketten tudták, hogy a férfi ágyában fog feküdni és újságot olvas, a nő pedig Szolnokon, a lakodalmi vacsorán diskurál Hanni nénivel és Lajos bácsival és arra gondol, milyen jó volna otthon, hacsak... hacsak meg nem esik az a találkozás első férjével, amiért tulajdonképen leutazik a lakodalomra. Vissza