Végrendelkezés

Előszó

Mielőtt kis tanulmányomat átadnám az olvasónak, szeretném hangsúlyozni, hogy amit a következőkben rendszerbe foglalok és elmondok, távolról se meríti ki a magyar nemes végrendelkezési jogának történetére vonatkozó rengeteg adatunkat. Csupán a fejlődés menetének áttekintésére s néhány kérdés tisztázására szorítkozom.
Éppen öt évvel ezelőtt kezdtem végrendelkezési jogunk pár problémájára először megoldást keresni. S akkor különös véletlen folytán Tihanyi János pápai kamarás, abaligeti, jelenleg mohácsi plébános falura hívott s arra kért, hogy a végrendeletről adjak elő egyszerű embereknek. Jogbölcseleti tanulmányaim során Krisztics Sándor dr. egyetemi ny. r. tanár már korábban felhívta figyelmemet magyar népünk jog- és igazságérzetének, jogtudatának és jogszokásainak behatóbb tanulmányozására. Így aztán előadásomat bizonyos megfigyeléssel kapcsoltam össze, aminek - talán mondanom is felesleges - az lett az eredménye, hogy magam sokkal többet megtudtam, mint amennyit előadásommal nyujtottam. Rájöttem, hogy a mi mai végrendelkezési jogunk népünk lelkétől teljesen idegen. A miért kérdése már önként merült fel bennem. S mivel magyarázatot sem kedvelt jogbölcseleti, sem tételes magánjogi tanulmányaim nem tudtak adni, a jogtörténelemhez kellett fordulnom. De őszintén szólva, ott sem igen lettem okosabb. Sok-sok ellentét között kellett keresnem az igazságot s a sok-sok történeti adat között a jogászi szempontból értékesíthető tényeket és elveket. Így jött létre a jelenlegi tanulmány. Vissza