Végső áron

Fülszöveg

Negyedszázados költői munkásságomnak java termése ez a kötet. Nehéz sorsú kisemberek fia voltam; szigorú évek kényszere szorított a hovatartozásra. Amit tettem, nem tehettem másként; amit írtam, írnom kellett. Fájdalmasan szép tájak adták a hátteret e feszült, zaklatott élethez. A hajdani szülőföld, Dunapentele pasztellszínei; Erdély, Bukovina tölgy- és fenyőrengetegei. Havasok és horhosok. Egyszer volt és soha többé el nem jövő hajnalok és alkonyatok. Mindig nagyon megszenvedett, körömszakadtáig vívott küzdelem azért, hogy nekem és osztályostársaimnak tiszta szándékkal és becsülettel joguk van itt szégyen nélkül élni, tenni, a kínjaikhoz hasonló katarzisok közepette születő, emberi világban. Mi mindent élt meg az én nemzedékem! A húszas években voltunk gyermekek: mintha a középkor szorult volna a falusi életbe, emberalázó nyomorával, félelmeivel, babonáival, s most, a hatvanas években, a Fekete- és a Balti-tenger mérhetetlen, tarajos távlatai kezdték igazán szabaddá tenni a nagyon gúzsba vett lelket, amelynek hosszú éveken át oly kevés fényt adott a szigorú idő.
Ez az élet él - legalábbis ezt akartam élővé tenni - ezekben a versekben. Ezenkívül felvillanó örömök, szerelmek s olyan sajduló érzések, amelyeket egyetlen életemben egyetlenegyszer tudtam csak kifejezni. Ez a legtöbb, amit adhatok-hagyhatok azoknak, akik szeretnek.
Vasvári István Vissza