Végső szabadság

Előszó

Az Ember kétéltű, aki egyszerre él a megadatott és a saját maga által teremtett világban, az anyag, az élet és a tudatosság, valamint a jelképek világában. Gondolkodásunk során számos különféle jelképrendszert, rengeteg lingvinisztikai, matematikai, képi, zenei és rituális jelképet használunk. E jelképrendszerek nélkül nem létezhetne a művészet, nem létezhetne a tudomány és a filozófia, nem létezhetnének a törvények, nem létezhetnének a civilizáció alapjai - másként fogalmazva, pusztán állatok lennénk.
A jelképek tehát nélkülözhetetlenek, ugyanakkor, mint azt történelmünk oly egyértelműen bizonyítja, végzetessé is válhatnak. Vegyük például egyrészről a tudomány, másrészről a politika és a vallás világát. Az egyik oldalon az adott szimbólumrendszerben történő gondolkodás - és az ennek megfelelő cselekvés - által eljutottunk a természet alapvető erőinek bizonyos mértékű megértésére; a másik szimbólumrendszer által ugyanakkor a tömeggyilkosság és a kollektív öngyilkosság eszközeiként használjuk fel ugyanezen erőket. Az első esetben az értelmezéshez használt jelképeket gondosan választottuk meg, behatóan elemeztük, és haladó szellemben alkalmaztuk a fizikai létezés tényeire; a második esetben a már eredetileg is rosszul megválasztott jelképek soha nem esetek át gondos vizsgálaton, és soha nem alakultak át, hogy összhangba kerüljenek az emberi létezés sorra megmutatkozó tényeivel. Ráadásul e félrevezető szimbólumokat mindig és mindenütt teljesen jogosulatlan tisztelettel kezelték, mintha valamilyen rejtélyes módon valódibbak lennének még az általuk megjelenített valóságnál is. Vissza