Végzetes esztendők tanúi

Fülszöveg

Major Ottó 1924. április 4-én született, Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán abszolvált. Első versei tizennyolc éves korában jelentek meg, verseskönyve, az Ezer alakban 1945 és 1946 fordulóján látott napvilágot. Munkatársa volt a felszabadulás után fellépő írónemzedék folyóiratának, az Újhold-nak, a korabeli folyóiratok közül a Magyarok-nak, továbbá Kassák lapjainak, az Alkotás-nak és a Kortárs-nak. 1955 és 1960 között publikálta hétkötetes regényciklusát, a XX. század első fele magyar társadalmának erkölcs- történetét. Ez később Magyar Atlantisz összefoglaló címen került új kiadásra. 1962-ben jelent meg elbeszéléskötete, a Játék a tükörrel. Korábban írt regénye, a Szerelem és halál a Kapucinus utcában 1973-ban látott napvilágot. Szorosan összetartozó ókori tárgyú regényei: (A nagy Heródes, a Tibériási Justus és a Szent Kelemen vallomásai, Három apokrif címen, egy kötetben is megjelentek, összesen négy kiadásban. 1981-ben publikálta válogatott elbeszéléseinek kötetét, a Boldog pillanatokat.
Major Ottó pályája kezdete óta ír publicisztikát és kritikát is. 1946-48 között számos ideológiai, esztétikai vitában vett részt. Közírói tevékenysége a hatvanas évek végén élénkült meg újra: cikkeit főképp az Élet és Irodalom, a Tükör, az Új Tükör és a Kritika közölte. Közéleti tevékenysége összefügg írói munkájával: elnöke a Kassák Lajos Társaságnak, a Károlyi Mihály Társaság intézőbizottságának, a Komlós Aladár Baráti Társaságnak; alelnöke a Lengyel József Kollégiumnak; tagja a PEN Klub Intéző Bizottságnak.
Kitüntetései: két József Attila díj, a Művészeti Alap életmű díja és a Köztársasági Érdemrend (1994. október 23.) Vissza