Végzetes évforduló

Előszó

Summrville falucska Florida keleti partján fekszik, közel a félsziget déli csúcsához. Nyomorult kis fészek, sok kicsi kocsmával és egy apró állomással, ahova naponta egyszer bepuffog az egyetlen kocsiból álló vonat, hogy azután visszafelé újra megtegye hosszú útját a negyven mérföldnyire levő Patonába. Az állomáson van távíró iroda is, és a távirdász örökké álmos az állandó szolgálattól. Póstahivatal is van a városka egyetlen nagy árúházában. Ezeken kivül nincs is más nevezetesség Summervilleben.
Első pillanatra az ember nem is érti, hogy mit keres a városka ezen az elhagyatott helyen? Pedig az ok elég kézenfekvő. A partvidéken nincsenek kikötők és Summervillenek elég tisztességes kikötője van, legalább is az apró halászbárkák számára, amelyek sűrűn járnak ki-be a homokos révbe. Nem mintha Summerville túlságosan sokat törődnék a halászattal, vagy bármi mással. Tespedt nyugalomban tölti idejét és ernyedt tétlenségéből nem igen hagyja magát kizökkenteni.
A tizenegy órás vonat érkezése a nap kimagasló eseménye, mely a falú ötven főből álló apraját-nagyját kicsalja odújából. Az asszonyok lustán összefont kézzel állnak a kis házak kapújában és néma figyelemmel lesik a közeledő vonatot, mig a férfiak, fakó, elhordott vászonzubbonyaikban a perronon ácsorognak és lehetőleg mind egyszerre beszélnek. A szőkefejű apró nép pedig vidám üvöltéssel száguld fel és alá a sinek mentén... Vissza