Véletlen találkozások

Előszó

Részlet a könyvből:

A cicisbeo

Tudnod kell, hogy én mostanában papucsban és hálókabátban töltöm napjaimat. Ezek a papucsok puhatalpúak, tehát zajtalanok, ezt is tudnod kell a továbbiak miatt. És mit még? Hogy nálam az ajtók is mindig zajtalanok, mert jól meg vannak kenve. De beszéljünk az eseményekről. Ismét hegedűkészítésre adtam magamat az utóbbi időben, amely művészetet, mint talán emlékezel, apám akaratából tanultam meg fiatalkoromban. Egész nap pincémben, padlásomon motozok tehát s a finom, jól kiszikkadt habos-kőris, éger és egyéb finom faáruk hüvelyknyi vastag lemezei között válogatok, a vonókésemet élesítgetem, a legeslegfínomabb lakkokat vizsgálgatom és próbálgatom üveglemezeken, hogy egyenletesen száradnak és keményednek-e? És más ilyeneket művelek. Ha látnád, vagy hallanád, hogy éjjel mint kopácsolok a felső emelet egy kamrájában, üvegből, még hozzá bolognai kék üvegből készült lampettám, valamint egy vízzel telt üveggolyó fényszóró világossága mellett, - ha mindezt látnád, azt hinnéd, elment az eszem, vagy legalább is: hogy lelkem már nincs is, mert elszállt hozzá méltatlanná vált hüvelyéből.
Mert testem silánnyá vált Giovanni az utóbbi félév alatt, ezt meg kell írnom neked, - viszont a lelkem és a szívem... mit mondjak erről? Ma álmomban madarat fogtam a kertemben levő olajfa ágai közt... a madár ijedten csipogott, rémülten, félájultan csapdosott szárnyaival (álmomban, el ne feledd), de én előbb nevettem rajta s micsoda szeretettel, el nem mondhatom! Vissza

Fülszöveg

Ezekben a balladás lélekzetvételű írásokban Füst Milán külön műfajt teremtett magának. A napjainkban reneszánszát élő novellatorma jut el bennük ritka magasságig és tökéletességig. Annak az irodalmi divatnak idején, mely néha hosszú regényeket is tárgytalan lélekábrázolással vagy lazán egymáshoz kapcsolt fényképfelvételek sorával töltött meg, Füst Milán elbeszélései a mesét és költészetet visszahelyezik örök jogaikba. Akár az olasz századok antik igézetű, mégis mindig modern pompáját idézi fel, akár délamerikai tájakat ábrázol, vagy az új világháború vérgőzébe vezet, mondáin mulatók ajtait nyitja ki, vagy küzdő emberek életének színterét vázolja: mindig a varázslat erejével ragadja meg tárgyát. Az olvasótól többet kíván, mint az átlagos, mindennapi fogyasztásra szánt könyvek. Szinte kényszeríti rá, a szenvedély sodró erejénél fogva, hogy maradéktalanul beleélje magát a hősök sorsába, akár a gyermekkor első nagy megrázkódtatásairól, akár az öregség végső életbekapaszkodásáról, primitív emberek ködös tudatáról, vagy az élet szerkezetét kristályos világossággal átértő lényekről ír. De legjobban mégis az nyűgöz le benne. g»hogy mindez a valóságnak szinte mellet elszorító közvetlenségével hat, s az olvasó nem tudja, mit csodáljon inkább: a sűrű, édes, képekkel telt, zeneien hullámzó, árnyalatos, mindig a tárgyhoz alkalmazkodó s ugyanakkor mégis szuverénül költői stílust, vagy a könyörtelen világossággal látott, s múlhatatlanul igazzá költött életet. Vissza