Előszó
- Képzeld el, tegnap felhívott a Korona Kiadó, hogy szeretnének rólam egy könyvet. Na, mit szólsz?! - vigyorog rám Robi, én hallgatok. - És te fogod megírni! - Hallgatok, talán kicsit túl hosszan....
Tovább
Előszó
- Képzeld el, tegnap felhívott a Korona Kiadó, hogy szeretnének rólam egy könyvet. Na, mit szólsz?! - vigyorog rám Robi, én hallgatok. - És te fogod megírni! - Hallgatok, talán kicsit túl hosszan. Nyár van, ordító hőség, a nagykörúton vágtatunk, ma már meg nem mondom, hová.
- Hát nem elképesztő? - De. Ha belegondolok, elképesztő, de még nem gondolok bele. Leülünk egy teraszra, vizet iszunk és kávét.
- Na, mondj valamit! Jobb híján, válasz helyett, arról érdeklődöm, hogy buborékos vizet igyunk vagy -menteset. Robi telefonja csöng, én időt nyerek; végül is nyár van, a színházak bezártak, az emberek nyaralni száguldanak, végül is hova rohannánk...
Mint egy gyerek, aki új és ismeretlen játékszert kapott, lelkesen és hevülten már szinte a könyvet lapozva beszél Robi...
- És színes lesz, és lesz benne sok fotó, meg... meg nagy alakú lesz... és jó szagú, olyan könyvszagú, tudod?
- Tudom, azt hiszem, tudom...
- Nem is örülsz? - és most tényleg olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal