Verdi életregénye

Előszó

Részlet a könyvből:
"A tavasz keményen, barátságtalanul köszöntött be. Hetek óta süvített a szél az Alpok felől, keményre fagyasztva a hó alól1 kibújt, barnálló földet; megtépte a rügyező fákat s lángoló felhőket hajtott végig az égboltozaton, mintha egy vesztett tengeri csata szétroncsolt, égő bárkáit hajszolná távoli kikötők felé.
Roncole, a kis pármai falucska ezen a tavaszon holmi riadt fészekhez volt hasonlatos, ijedten lapult meg az elemek és a történelem viharzúgása közepette. Napoleon, a győzhetetlennek vélt francia császár, ez idő tájt pályája vége felé közeledett: a francia ármádiát megsemmisítették az orosz seregek, a sztyeppék lebírhatatlan távolságai s a népek békevágya ... Európa szabadulni akart a császártól, aki vérrel öntözte földjének minden szögletét. A bukott uralkodó Párma földjén is védekezésre szorult, s az olasz nép, mely a császárban nem a zsarnokot látta, hanem azt a nagyurat, akinek jogara még mindig szelídebbnek és igazságosabbnak bizonyult, mint a rabló olasz kiskirályok, basáskodó osztrák generálisok, harácsoló grófok és garasra vadászó hitetlen papok uralma, az olasz nép most Napoleon mellé állt: a férfiak kiásták a fészerben elrejtett öreg karabélyokat, gabonazsákok alá dugdosott, rozsdamart fringiákat, a padlásról előkerültek a négyvályatú gyíklesők és kakasos pisztolyok. A népnek két zsarnok között kellett választania: vagy az osztrák császár mellé áll, vagy Napoleont támogatja. A kisebbik rosszat választották és a franciák zászlói alatt gyülekeztek.
A koratavaszi hajnalon tehát csak gyermekek, asszonyok és aggastyánok maradtak Roncoleban.
Alig pitymallott, mikor a szél különös hangokat röpített szét az alvó kunyhók között: féireverték a harangokat. És Roncole aprócska csengetyűje mellett a távoli falvak és városok harangjai is zengeni kezdtek. Majd újabb, félelmetes zaj kélt, mely túlszárnyalta a verdeső harangok kongását: a lombard síkért vívott ütközet csatazaja közeledett. A nehéz ágyúk robajlása megreszkettette a földet, a gránátok vijjogó viharmadárként süvítettek el a falu fölött. Vissza