Vére körmöm alatt (dedikált példány)

Fülszöveg

Kire mondhatjuk: klasszikus? Mitől lesz klasszikus egy verseskötet? Klasszikus képeket használ? Klasszikus verseket hív elő az emlékezet sötétkamráiból? Szegedi Kovács György újabb munkáira mindkét állítás vonatkoztatható. A kép nála közel áll ahhoz, ahogy a romantika helyezte el, mondhatni, a „természet ölén" a költői képet. Témái sokat köszönhetnek a klasszikusoknak. Lépésről lépésre haladó, kiegyensúlyozott versmondatai klasszikus fegyelmet sugallnak.
Évek óta ismerem a munkáit, látom, hogy egyre mélyebbre hatol a belső tájba, ahol minden részletnek jelentősége van. Eddig az apróságok észrevételezései miatt szerettem a munkáit. Azt is tudtam, hogy ebben a belső tájban otthon van még valaki. Egy nagyobb úr, akinek a vers szűkszavú krónikása megbízott megfigyelője csak. Most azt is látom, hogy ama másik nagyságának tudatában saját kicsinységén nevetni is tud. „Mikor minden átveszi már / az irgalom illatát, / e távlatból csupán az emlékezés / a teknősbékák jajára / porig égett vágyaink / szalmakazlai közt , / talán holnap este vágom le / a szemöldököm." (Tükör előtt) Értékek relativitása? Nem. Az igazán jelentős bizonyosságából fakadó, klasszikus derű.
Prágai Tamás
Szegedi Kovács György 1959-ben született Szegeden, A szerb határ melletti Kelebián volt gyerek, majd a gyökeret tépő migrációs hullám Pestre sodorta. 1993-ban lelkészi diplomát szerzett. 1987 óta jelennek meg novellái országos napilapokban, irodalmi folyóiratokban, majd inkább verseivel hívja fel magára a figyelmet, 1993-tól rendszeresen közlik a folyóiratok, majd inkább verseivel hívja fel magára a figyelmet, 1993-tól rendszeresen közlik a folyóiratok. nagy Gáspárral való találkozása jelentősen hatott rá. Vallja: az élet értelme a transzcendens világban található. Eddig öt kötete jelent meg, legutóbbi: Pompeji mozaikok (2005). 2007-ben Vörösmarty Mihály-díjjal tüntették ki. Vissza