Előszó
Részlet a könyvből:
"Hajnali két óra tájban felébredek. Ez már belém van rögződve. Megszoktam még cselédkoromban, hogy a nap két órakor kezdődik és felébredek, ha semmi doglom sincs is. Ha már a negyvenet meghaladja az ember, állandó szokásai vannak mit az öreg lónak. Volt egyszer a kezemen egy vén gebe, az, amikor kifogtam, mindig előbb egy félóráig ringatta a fejét jobbra-balra, csak azután fogott hozzá enni. Én is így vagyok. Egész télen minden éjjel felébredek két órakor és pipára gyújtok, ha van dohányom, ha nincs. Ha nincs, akkor a bagóra csiholok rá. A teteje annak is csak tüzet fog és egy kis keserűséget az is csak d az ember szájába, azután majd jobban tud aludni. Mi a fenét is csinálhatna még az ember reggelig. Ha legalább valami jószágom volna, lovam, tehenem, elvakargatnám reggel feléig, azután majd jobban esne a fröstök, de nincs itt most még csak egy malacfiú se.
Fülelek: az ablaküveg állandóan rezeg. El van egy karika törve, s ha szél fú, egész éjjel muzsikál, mint egy fáradhatatlan cigány. Na, egyéb muzsikát úgyse igen hallunk mostanában, ha csak a gyerekek hozzá nem kezdenek bőgni. Az őszön még csak volt egy-két lakodalom a faluban, de most már csend van.
Eszembejut: ma körülbelül Gergely napja van, március tizenegy vagy tizenkettő. Az ujjaimon utánaszámolom: vasárnapra esett elseje - tudom, mert Sári, a kislány, akkor állt be cselédnek - akkor a mult vasárnap nyolcadika volt, hétfő kilenc, kedd tíz, szerda tizenegy, ma csütörtök, tényleg tizenkettedike és Gergely napja van. Lám, az idő csakugyan megbolondult, nem hiába mondja a közmondás: "Mátyás-Gergely, két rossz ember", de igaz is. Nem sokat ér ugyan, de legalább a közmondásnak legyen igaza, ha már az embernek magának soha sincs."
Vissza 
