| Rácz Olivér: Előszó | 5 |
| A szonettek kezdősorainak mutatója | |
| Dal a vérről, - de dőre gondolat | 13 |
| Ma nem a termő vérről zeng a dalom | 14 |
| Szárnyas démon zúgott a légen át | 15 |
| Egymást rohanták le a nemzetek | 16 |
| Ő mennyi vér özönlik szerteszét | 17 |
| Fékevesztett, szilaj fúriacsapat | 18 |
| Megéltük hát a haladás torát | 19 |
| Ő, ember, ember - soha ennyire | 20 |
| Keresztény hited, - ámítás, csalás | 21 |
| Ő, ember miért áltatod magad | 22 |
| Drágakő volt a föld, csodás remek | 23 |
| Szegény szívem, - e hosszú lét alatt | 24 |
| Kit ér a vád egyszer majd mindezért? | 25 |
| Te tetted ezt, páncélos szörnyeteg | 26 |
| Még áll a harc. Dühöng a fergeteg | 27 |
| Mikor a szürke égbolt peremén | 28 |
| Nos, hol vagy most jámbor nemes, lovag | 29 |
| S ha a pokol kiadta már dühét | 30 |
| És ez a sok-sok súlyos áldozat | 31 |
| Egy csepp remény, - és megbékélt szívek | 32 |
| Te tudod csak, Uram, miként leszen | 33 |
| Hogy ami történt, égi büntetés? | 34 |
| Te messze, fent, futó felhők felett | 35 |
| Mégis Uram! - Ne sujtsd rám haragod | 36 |
| Mikor a test többé már nem beszél | 37 |
| Mert nem lehet, hogy nagyrahivatott | 38 |
| Kegyelem, Uram, - Uram kegyelem! | 39 |
| Nem, Puskinom, te legendás alak | 40 |
| Nem ismerem az önvád szégyenét | 41 |
| Hős véreim, e délceg, szép sasok | 42 |
| Térj vissza hát, ó béke szép kora! | 43 |
| Nos, szálljatok szét, vérrel írt dalok | 44 |