Verescsagin

Fülszöveg

Vaszilij Vasziljevics Verescsaginnak, a 19. századi orosz realista festészet egyik kimagasló alakjának és kora legkiválóbb, csataképfestőjének életét és művészetét megismernünk több vonatkozásban időszerű.
A nagy mester halálának félszázados évfordulójáról mostanában emlékezik meg nemcsak a szovjet művészeti élet, hanem az egész haladó emberiség. Verescsagin életművének legnagyobb része olyan festményekből áll, amelyek az imperialista háborúk ostorozásának és leküzdésének eszméjét szolgálták és ez az eszme még sohasem egyesített olyan hatalmas tömegeket, mint ma, amikor a világ minden részén az emberek százmilliói tesznek hitet a béke ügye mellett. A mult század utolsó évtizedeinek magyar társadalma előtt senki sem tárta fel oly leplezetlenül és oly tökéletes művészi eszközökkel a hódító háborúk borzalmait, mint az orosz Verescsagin. Az a lelkesedés, amellyel a nyolcvanas és kilencvenes évek magyar közvéleménye Verescsagin budapesti kiállításait fogadta, mutatja, hogy társadalmunk már akkor felismerte az orosz művész tehetségét, irányzatos művészetének realizmusát és forradalmi lendületét.
Verescsagin katonaábrázolásai a csataképfestés művészetében is forradalmat jelentettek és a multszázadvégi magyar társadalomnak az irányzatos demokratikus művészet iránti fogékonyságát mutatja, hogy ezt már akkor megértette. Megállapíthatjuk, hogy az orosz-magyar művészeti kapcsolatok között, amelyeknek felderítésével ma műtörténészeink külön munkaközössége foglalkozik, Verescsagin életműve az egyik legjelentősebb helyet foglalja el. Ezért tanulmányunk Verescsagin alkotásainak és az egyetemes művészettörténetben elfoglalt helyének ismertetésén kívül célul tűzte ki, hogy - amennyire keretei megengedik - azt a gazdag emlékanyagot is feldolgozza, amely a művész magyarországi szereplésére vonatkozik és az olvasót arról is tájékoztassa, milyen fogadtatásban részesítette a magyar társadalom és az egykorú magyar műkritika a nagy művész Budapesten bemutatott képeit. Végül pedig ma, amikor képzőművészetünk az eszmei realizmusért vívott harcában a mult legkiválóbb haladó hagyományaira támaszkodik és amikor már leomlottak azok a falak, amelyek nemzedékünk elől a multban eltakarták a nagy orosz realisták halhatatlan alkotásait, művészeink és egész művészeti életünk számára értékes tanulságot jelent az egyetemes művészettörténet e kiváló alakjának és életművének megismerése.
1954 április
A szerző Vissza