Lipócia 2013/01

Előszó

Ma mindenki közösséget akar építeni. Ezt rendeli az ügyfél a kommunikációs ügynökségtől, hogy az eladásokat növeljék, a politikusok stábjai ezt erőltetik, hogy jobban célhoz érjenek az üzenetek. Keresik, mitől állnak össze egymást nem vagy alig ismerő emberek egy csoportba úgy, hogy nem idegenként tekintenek egymásra, hanem éreznek valamit, amire mindannyian rezonálnak. Közösséget építeni persze lehet. Össze lehet trombitálni azokat az embereket, akik szeretik a marhapörköltet vagy a kék színt. Össze is fognak jönni, örülni is fognak egymásnak, de sokáig biztosan nem maradnak együtt. Ahhoz valami több kell. Közös szokások, közös örömök, olyan dolgok, amelyek belülről jönnek, megvoltak régen, és meg is lesznek még sokáig. Török András (melegen ajánlott) könyvében olvasható egy idézet, ami nem tűnik úgy, mintha csak több évtizeddel ezelőttre lenne érvényes. Arról szól, kik laktak Újlipótvárosban: „Fiatal, berendezkedő házasok, garszón férfiak és nők és fiatal, kívánatos metreszek. Akik táncolni tudnak, utolsó pénzükön utaznak, vasárnap eveznek, még jó könyvet is vesznek. Nem a régi Lipótváros populációja - nem a gazdagok, hanem a primőrevők. így alakul ki az új szellemiség, ezé a részé, melynek virága a kaktusz és lelkiügye az áramvonal."
Tehát vegyünk sok embert, akik természetes módon, kommunikációs cég rábeszélése nélkül rendeződnek egy csoportba, tekintsük őket valódi közösségnek. Virtuálisan és valódi térben is. Ahol összefognak, ha segíteni kell egy beteg kisfiún, hogy hetek alatt összegyűljön a műtétre a pénz. Ahol segítenek egymásnak a kismamák babakocsival, ruhával, tanáccsal. Ahol a szónak súlya van, ha ajánlanak valakit, az garancia. Ahol a „Tud valaki segíteni?" kérdés nem megalázkodás, hanem lehetőség másoknak, hogy jót tegyenek.
Különleges érzés volt a rengeteg cikket olvasni Újlipótvárosról az elmúlt évben. A gyűjtésről Áronnak, amikor egyéni adományokból, a lelkes önkéntesek által szervezett jótékonysági vásár és zeneiskolai koncert bevételeiből hetek alatt összegyűlt több millió forint. Arról, hogy hátrányos helyzetű családok megsegítésére szerveződött egy Facebook-csoport, az „Újlipót segít", melynek sok kilátástalan helyzetben élő család, gyerek köszönheti, hogy mindennapi gondokból kicsit kevesebbel kell megküzdenie. Sok lap írt, több tévériport készült a Lipóciataxiról, ami már egy éve szállítja ingyenesen az időseket orvoshoz, piacra, gyógyszertárba. A helyi kulturális programokon telt ház van. Kutyasimogató akciót szerveztek az újlipótvárosi kutyások, hogy mosolygósabb kedvük legyen azoknak, akik nehezebben viselik a telet és a hideget.
Még sokszor hideg van, és nem mindig van okunk arra, hogy jó kedvünk legyen. De az az érzés, hogy bármikor van kitől megkérdezni: „Tud valaki segíteni?" - kicsit fel kell, hogy melegítsen mindenkit. Vissza