A történelemtanítás módszertana

Előszó

Az együttélő emberi közösségek kezdettől emlékeztek "történetük"-re: a sorsukat alakító, ezért fontosnak tekintett belső- és külső történésekre, a kiemelkedő személyes és közös tettekre, magatartásra, nézetekre. A közös múltról őrzött, nemzedékről nemzedékre hagyományozódó emlékanyag folyamatosan gyarapodott és a differenciálódó érdekek szerint módosult is. A társadalmat alkotó közösségek a jelen valóságát mindig a történeti előzményekkel együtt érzékelték és értelmezték. Ez az emberiségre jellemző történelmi tudat elősegítette a jelen kérdéseinek magyarázatát, a jövővel kapcsolatos következtetéseket, erősítette az összetartozás érzését, az összefogást, a közös cselekvést és az ehhez nélkülözhetetlen meggyőződés, erkölcsi normák elsajátítását is. A történelmi tudat éppen ezért a társadalmi-erkölcsi tudat legmagasabb foka,amely az egyéni-nemzedéki létet a történelemben felhalmozott tapasztalatokkal gazdagítja és a társadalom életébe, mozgásfolyamatába illeszti. A történelmi tudat fenntartását, társadalmi hasznosítását azonban főleg az irányító elit érdekei határozták meg, mint ahogyan az uralkodó társadalmi, politikai-erkölcsi tudat is elsősorban az uralkodó társadalmi, politikai-erkölcsi tudat is elsősorban az uralkodó elit tudata. De az egyenlőtlenség, a társadalmi tagozódás és ellentétek fejlődésével az eltérő érdekek szerinti törekvések is a történeti hagyományból merítettek érveket, legitimációt. A történelmi múlt értelmezésében mindig a társadalmi érdekeket kifejező ideológiai, politikai és erkölcsi célzatosság érvényesült. Vissza