Előszó
Részlet a könyvből:
Az 1860. évi márczius 9-kének éjjelén, a tenger vizével egybeolvadó felhők, a látókört néhány méternyire korlátozták.
A háborgó tengeren, a melynek hullámai fakó...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az 1860. évi márczius 9-kének éjjelén, a tenger vizével egybeolvadó felhők, a látókört néhány méternyire korlátozták.
A háborgó tengeren, a melynek hullámai fakó világosságot tükröztek vissza, egy könnyű hajó csaknem vitorlák nélkül hánykódott ide s tova.
A hajó száz tonnás yacht vagy schooner volt, a mint a goeletteket Angolországban és Amerikában nevezik.
A schooner neve Sloughi volt, de nevét hiába kereste volna valaki a hajó farán, mert a táblát, a melyre rá volt festve, valamely baleset vagy egy erősebb hullámcsapás, elsodorta a hajópárkány alól.
Esti tizenegy óra volt. B szélességi fok alatt a márcziusi éjszakák még rövidek. Reggeli öt óra tájban a hajnal már szürkülni kezd. De Vájjon a Sloughit fenyegető veszélyek csekélyebbek lesznek-e mikor a nap kisüt ? Nem marad-e a gyönge hajó akkor is a hullámok játék szere ? Minden bizonynyal, és csak a hullámok lecsillapodása, a szélroham lecsöndesülése mentheti meg a legiszonyúbb sorstól, - a hajótöréstől a sík tengeren, távol minden szárazföldtől, a hol az életben maradottak menhelyet találhatnának.
A Sloughi hátulján, a kormánykerék körül, három fiú állott, kik közül az egyik tizennégy, a másik kettő tizenhárom éves volt s mellettük egy körülbelül tizenkét éves, néger származású hajósinas szorgoskodott. Egyesült erővel iparkodtak megakadályozni a megcsellenéseket, a melyek a hajót oldalt fordíthatták volna. Nehéz munka volt, mert az akaratuk ellenére is forgó kormánykerék könnyen átdobhatta volna őket a hajópárkányon. Sőt kevéssel éjfél előtt akkora hullám csapódott a yacht oldalához, hogy szinte a csodával volt határos, hogy az egész kormánykészüléket össze nem zúzta.
Vissza 
