Előszó
Utószó
Ma már a messze múltba tűnnek azok az idők, amikor ezeket a írásokat papírra vetettem.
Megöregedtem és szeretném, ha cezúrának tekinthetném ezt a kötetet. Ezt írtam eddig (és legalább...
Tovább
Előszó
Utószó
Ma már a messze múltba tűnnek azok az idők, amikor ezeket a írásokat papírra vetettem.
Megöregedtem és szeretném, ha cezúrának tekinthetném ezt a kötetet. Ezt írtam eddig (és legalább nekem magamnak meghökkentő volt végignézni sorban az írásokon, amiket majdnem kivétel nélkül kívülről tudok úgy, hogy sosem memorizáltam őket) és most egyben látom, egyszerre mutatom meg a nagyközönségnek.
Közben történtek tragédiák, magánéletemből több évet hullajtott ki egy "gyülekezet", végül örülhetek, hogy élve megúsztam.
"Isten nem kockajátékos." "Nem test és vér ellen van tusakodásunk." "Isten útjai kifürkészhetetlenek." "Bízzad az Úrra a te dolgaidat és végbemennek." A halál kézzelfogható közelségbe jött, az ablakon beröhögött a sátán, "minden egész eltörött". "De megvan még a legnagyobb kincsem - élek!"
Talán mégis véletlen csoda volt, ha sikerült olyat írni, ami méltó egy helyesen gondolkodó, nyájas olvasó figyelmére.
Mert mindenki, aki kötetekkel jó elő, reád számít, aki hibátlan vagy az ítéletben, nem vagy túl vérmes vérmérsékletű, és semmiképpen nem keversz méltatlan szavakat kritikai megjegyzéseid közé.
Légy víg és őrizz meg jó emlékezetedben.
1996. április 15.
Dani és Sári születésnapján
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal