Versek és versfordítások 3. (töredék)

Fülszöveg

Kevés olyan egyéni hangú, olyan saját költői alkatra készült műfordítás-gyűjteményt olvashatunk, mint amilyen Nagy László kétkötetes válogatása. E gazdag, időben és térben szerteágazó műfordításokat a költő szinte személyes alkotásként érlelte, szülte újjá. Életművének szerves része a fordítások hódította tartomány. Mert nem véletlen, hogy ő tolmácsolja leghitelesebben Federico García Lorca dalait, románcait, poémáit. Hiszen saját lírájában is milyen megkapó a játékosan poétikus képzelet és a nyers, lírai erő varázslatos keveréke: az érzéseknek valamiféle izzított állapota, felfénylő lobogása.
Nagy László tudatosan vonzódik a világ költészetének minden olyan lírikusához, akinek verseiben valóságos képzetek és szárnyaló víziók együttesen érlelik, formálják a bonyolultan rejtett mondandót. Így lett avatott tolmácsolója - többek között - William Blake-nek és Guillaume Apollinaire-nek, Arthur Rimbaud-nak, Dylan Thomasnak és modern kubai költőknek. S milyen élők a nyersen vaskos témájú és szókimondó erotikájú versek fordításai: a középkori, részben ismeretlen francia költők balladái.
Lenyűgözően gazdag és csodálatos a különböző nyelvű népdalok magyar gyűjteménye. A fordítások köre a spanyol és angol népköltészettől az orosz, román, bolgár, albán, délszláv, cigány sé finnugor népdalokig terjed. A költői szó közvetlen hatásában hívő ráolvasásoktól, bájolóktól a fájdalommal, a mindennapi élet konfliktusaival szembenéző énekekig, a halállal mérkőző siratóktól az ötletes-játékos mondókákig, az érzelmi feszültségre építkező hősi balladáktól a szerelem örömét és szomorúságát kifejező dalokig a népköltészet utolérhetetlen gazdagsága tárul elénk.
E több nyelven éneklő népek és költők lírai öröksége már a mi költészetünknek is éltető forrása. Nagy László formálta magyarul is élővé, sugárzóvá őket. Vissza