Vértes hegység kalauza

Előszó

A Vértes hegységről eddig még nem jelent meg utikalauz. De nemcsak az egész hegységet felölelő kalauz hiányzott eddig, hanem a részleteiről sem jelent meg útmutató. Nagy hiányt véltünk tehát pótolni akkor, amikor erről a fővároshoz oly közel fekvő és úgy természeti szépségekben, mint műtörténeti kincsekben gazdag vidékről útmutatót bocsájtunk a nagyközönség rendelkezésére. Valósággal tobzódik a Vértes a látnivalókban és különböző kincsekben - Vitányvár, Gesztesvár, Csókakővár, Vértesszentkereszt, Majk; Báracháza egyedülálló leletei: bauxit, barnaszén stb. - s ha még hozzávesszük, hogy hegységünk egyike a legkedvesebb középhegységünknek, méltán mondhatjuk, hogy úttörő munkát végeztünk, amikor e kalauzzal hozzáférhetőbbé tesszük a Vértes felkeresését. Sajnos a hegység legnagyobb, sőt túlnyomó része tilos terület. Szolgáljon azonban bátorításul, hogy a két legnagyobb területtel rendelkező erdőbirtokos - gróf Esterházy Móric és gróf Merán Fülöp nagy megértéssel fogadják a hegységet felkereső turistákat s a turisták szerény hálájaként már régen kiérdemelték a "legmegértőbb erdőbirtokos" jelzőt. De a két nagybirtokos alkalmazottjai is példát szolgáltathatnak sok kartársuknak. Mert ha mindenütt hasonló tapintattal kezelnék a turistákat - akik végül is ugyanolyan magyar emberek, mint a vadászok! - akkor a minimálisra csökkenne a két tábor közötti "háboruskodás"... Vissza