Vérző város

Előszó

A múló idő - minél távolabbi a történésekre való visszaemlékezés - megszépíti a múltat. E Napló esetében azonban nem késői emlékeket kap kézhez az Olvasó, hanem az eseményekkel egy időben született feljegyzéseket, történelmileg hiteles, bár nem minden szubjektivitástól mentes írói, újságírói élményeket. A Napló hitelét igazolja, hogy kiadására 1957januárjában kötött szerződést az akkor még egyetlen legálisan működő hazai könyvkiadó vállalat, a Kossuth. Az eredetileg kiadásra szánt időszakot a kiadó az 1956. október 6-a és november vége között történt eseményekre határozta meg. Bár a szerződés megkötésekor jeleztem: töredékes jegyzeteim vannak 1949-től, melyek 1950-56 között nem kerülhettek a nyilvánosság elé s melyek ismerete nélkül, október-novemberi állásfoglalásaim nehezen érthetőek. Eme írásaimat egy - általam szellemi koporsónak nevezett - fekete vulkánfiber bőröndben tároltam apán szekszárdi házának padlásán. Harminc év - apám 1986-ban bekövetkezett halála - után, a szülői ház eladása miatt, az esetleges családi emlékek kutatása közben bukkantam rá a padlás egyik zugában lévő „ koporsómra " és benne a már elfeledett írásokra, melyeket az olvasó a jelen kötetben a Pokolba vezető út fejezetcím alatt kap most kézhez. A másik: ahogyan 1957 kora tavaszán, egészen a májusi MSZMP-ülésig, az 1956 november elsejei Kádár-programhoz képest a konszolidáció szigorodott, a könyv szerkesztése során a szerződésben foglalt időszak írásai is fokozatosan csorbultak Vas Henrik tanácsára (a szélső-balos, rákosista Bereit váltotta fel a kiadó élén) már az első változatban nagyon sok szereplő nevét monogramra változtattuk vagy általában „ kollégámra, barátomra, elvtársamra " kereszteltük. Vas Henrik tagja lett az MSZMP Ideiglenes Központi Vezetőségének és neki köszönhető - naivitásommal ellentétben -, hogy az esetleges meghurcoltatásoktól így védjük azokat a szereplőket, akik e naplóban szerepeltek. Természetesen ezzel a kevésbé exponált személyeket próbáltuk védeni... Szerencsére a szerkesztés során egyre vékonyodó feljegyzéseim kimaradt részleteit - hála a szerkesztőmnek - visszakaptam. így most, ebben a kiadványban az olvasó a korabeli teljes szöveget veheti kézbe. Huszonnyolc éves voltam, amikor ezt a naplót írtam. Sok évtized után - hetvenévesen - nincs mit korrigálnom akkori önmagamon. Az Ember vállalja, és ez teszi őt Emberré, még ifjúsága tévedéseiért is a felelősséget. Tévedésem talán az volt, hogy - ha fenntartásokkal is - hittem akkor Kádár János nemzet és a szocialistahumánum megmentését és felemelését ígérő szavainak A többit az olvasó megítélésére bízom. Pálköve, 2001 nyár Szamos Rudolf Vissza