Veszprém

Előszó

Veszprém felé nyugatról utaztam, síkságról a Bakonyon át. Húszéves koromig nem láttam a várost, csak szürke állomását, szénrakodást és mozdonytolatást, emberek tülekedését, csomagok izgalmát a peronon.
De a mesék emlékei már kiskoromból fölelevenedtek. Nővérem ott járt középiskolába, apám úgy beszélt vármegyéről, mint hatalomról, s a veszprémi püspök eljárt hozzánk, arclegyintéssel megáldani a gyerekeket, engem is.
Mikor valaha nyugatról a Bakonyra néztem, sűrű, sötét rengetegnek képzeltem el, első vonatozásom idején kopár síkságról láttam Veszprém tornyaira, törpe fenyők ritkásai közül.
Egyszer aztán ott élhettem egy hónapig, mintha a honfoglaló magyarság egyik katonája letten volna ezer évvel ezelőtt, mikor Ösbő és Őse vezérek serege elfoglalta a várost, s győzött a római császárság frank népe fölött.
A Dunától négy nap alatt értek Veszprémbe, ma autóval mi két óra alatt; egy hétig harcoltak, két hétig üldözték, majd meghódították a Balaton-felvidék népeit. Alig egy hónap! Az én hódításom, honfoglalásom máig tart és nem elég rá egy élet.
Még a közeli Sólyban sem voltam, ahol a lázadó Koppány seregét megverte István király. A vezért fölnégyeltette, s egyik a város kapujára függesztette. Ott aszott, foszladozott a lázadó izomzata, Veszprém virágkorának borzalmas kezdeteként.
István és Gizella királyné ott áll egymás mellett a szakadék fölött. Hátuk mögött árnyék, szemben a lenyugvó nap kivilágítja alakjukat. A szigorú, szent király glóriás. A szobrász leleménye - a régi történetírás alapján - hiteles. István és Gizella "kiválóan éreztették bőkezűségüket a szegényekkel és nyomorultakkal, valamint a papokkal és a templomokkal. A bazilikákat nagy bőkezűséggel ellátták és ha az isteni szolgálatra rendelt tárgyakban hiány látszott, azt pótolták, ezüst és drágaköves felszerelést, hímzett palástokat, aranyból készült szent edényeket..." - írja Bonfini, a nagy Mátyás király krónikása. Az első híres koronázópalást feltehetően abból az időből és onnan való, a veszprém-völgyi apácák keze munkája.
Veszprém a királynék városa volt, egyszerű következtetéssel a legszebb lehetett Magyarországon. Bár a királyné hatalmasabb, asszonyáé díszesebb - a női természet szerint. Vissza